Régebb miért tűnt annyira szépnek az élet?

Legalább te előbb rá jöttél mint én,most itt az ideje tanulni iskolán kívül is,fejleszteni magadat,szórakozni stb...

Én erre az egészre csak akkor jöttem rá mikor teljesen ki szakadtam a komfortzónámból ami 22 éves koromban vagy is lassan 1 éve,igaz 18 éves koromtól már jött ez a sz.r érzés de mikor ki léptem és hirtelen szét néztem a világban is pl külföldön is ebben az évben le döbbentem hogy milyen is ez,lúzer is vagyok és hülye stb..

Ne tudd meg miket éreztem?

Sajnos állom világba nevelt drága anyukám,arra célzok hogy a rossz dolgokról és a negatívakról sem beszélt.

Na most szenvedtem mondhatni ez idáig,de adtam magamnak időt és megpróbálom vagy is meg fogom csinálni azokat a random dolgokat amik örömet okoznak számomra,pontos még én sem tudom mi az?

De ha már egyszer itt vagyok a földön miért is ne?

Nem érdemes öngyilkosnak lenni egyszer úgy is meg halunk,az élet egy játék amit játszani kell,sajnos nem tudunk mindenkit boldoggá tenni de a közeli hozzá tartozóinkat és barátokat ami nekem sajnos még nincs őket igen.

Vegyük ketté a dolgokat. Egyrészt, 16 évesen a hormonrendszer változása miatt labilisabb az ember, szokták is mondani, hogy "tini depresszió". Ez magától elmúlhat.

Másrészt, az embernek változik néha a közérzete, lehet hogy új célokra lenne szükséged, ami megint motiválni tudna az életre.

Van valami hobbid?

Mindenki olyan életet él, amilyet teremt magának. Az élet nem sz.r, legfeljebb csak neked és a hasonszőrű társaidnak.

16 évesenne rinyálj itt. Még bőven nem kéne foglalkoznod a depivel csak a szórakozással és a tanulással.

Az életből pedig semmit se láttál még. Esetleg keress fel egy pszichológust!

Meg most is gyerek vagy. 8 ev mulva ugyan ezt fogod gondolni a mostani enedrol, mint most a 14 eves enedrol.

Az eletnek alapvetoen nincsen celja, ezt neked kell megtalalnom. Biztos vagyok benne, hogy vannak dolgok, amiktol boldognak ereznek magadat, legfeljebb meg kell ertuk dolgozni egy kicsit. Ezzel a buvalbaszottsaggal majd raersz meg ha idosebb leszel, de ne most cseszd el az elégedett, amikor meg rengeteg lehetoseg all elotted.

Egyrészt a jó emlékekre emlékszel a legjobban, a rosszakat hajlamosabb törölni az agyad.

Másrészt minél fiatalabb vagy, annál kevesebb a felelősséged, annál kevésbé kell az élet negatív oldalával foglalkoznod.

Írtad, hogy sok változás történt az elmúlt 1 évben, gondolom ezek miatt más szemszögből kellett vizsgálnod a dolgokat. Sajnos az élet sząr. Nincs ezen mit ragozni.

Azért, mert gyerek voltál. Ráadásul 1 évet említesz - ebbe azért azt is kalkuláld bele, hogy 2020-ban gyökeresen megváltozott az életünk sajnos.

Másrészt: sajnos ebben a korban természetes a "depi" (direkt nem depressziót írok), hiszen változnak a hormonok. Én 10 éve voltam annyi idős, mint most te, és akkor is minden osztálytársam tök szomorú idézeteket, képeket posztolt, akár önbántalmazásról szólót is. Még azok is, akik alapvetően nem rendelkeznek szuicid hajlammal. A legtöbben ma már életvidám emberek, elvégzett egyetemmel, családdal. Persze valahol megmaradtak a mentális gondok, de tényleg ez a ritkább eset- ilyenkor szakember segítségével lehet gyógyulni.

Ráadásul az iskola az egyik legkönnyebb dolog a világon. Igen, vannak nehéz tantárgyak, de magadtól szinte semmit sem kell intézned. Kötelező suliba menni, ahol az osztályfőnököd mindenben támogat, kész. A felnőtt életben már komolyabb döntések is várnad rád, hiszen ott már te döntesz munkahelyről, tanulmányokról, időbeosztásról, családalapításról. Persze, hogy ez elsőre minden embert megvisel. Bele lehet tanulni, csak nem megy úgy, mint a karikacsapás. A te felnőtt életed ugyan még nem kezdődött el, de 16 évesen érzed, hogy közel van a döntés pillanata.

Magány - A világ az sulykolja belénk, hogy az a sikeres, boldog ember, akinek sok barátja van, bulizni jár, stb. Veled lehet, hogy nem ez a helyzet, és tök jól érzed magad egyedül is. Azonban ha sok helyről hallod, hogy "márpedig neked ilyennek kell lenned", akkor abban is elkezdesz kételkedni, amivel saját magadtól semmilyen problémád nem lenne.

9-nek: "amibe nem halunk bele abból csak tanulunk"

Amibe nem halunk bele abból nem feltétlenül csak tanulhatunk, attól simán meg is nyomorodhatunk.