Sajnos véget ért az életem. Mi legyen az elkövetkező időben?

11, azért megy jobban papírok nélkül, mert én nem a rinyálásra összpontosítom az erőmet, hanem a tenni akarásra, a munkára. Kemény munkára. Nem kis befektetéssel értem el a célomat, hanem hatalmas erőfeszítéssel. Pénzt ugye nem tudtam befektetni, az nem volt. Időt, energiát és tettvágyat fektettem bele. Ha százszor visszapattantam, nekikezdtem százegyedszerre is. Vért izzadva.

Ennyi a dolog kulcsa. Hogy nem a gyk-n sír a szád, hanem mész és folyamatosan próbálkozol. Ha kidobnak az ajtón, visszamászol az ablakon.

Közben törődsz a mentális egészségeddel és folyamatosan fejleszted magad hogy jobban tudj kommunikálni, hogy ne ezt a mérhetetlen sötét negativitást áraszd magadból, hogy elfogadtasd magad, hogy bebizonyítsd hogy téged keresnek az adott munkára.

De még egyszer mondom, ez a munka dolog csak egy kis része az emberek életének. A többség nem azért él, nem azért kel fel reggel hogy jajjdejó, mehetek dolgozni. Hanem a magánélete miatt, amit szintén ő alakít olyanra amilyen. Az emberi kapcsolatok és a hobbik tesznek boldoggá, nem a munka.

Mellesleg nagyívből ... hogy mit hiszel és mit nem :)

Nekem is jobban megy papirok nélkül, mint neked.

Elmentem dolgozni, közben váltottam, keményen csinálom a munkámat, félreteszek pénzt, kerestem barátnőt stb.

Hozzáteszem voltam egyetemen, de az exem miatt annyi minden elúszott, hogy otthagytam, mert túl sok plusz év lett volna.

Aztán elmentem dolgozni, és felépitettem egy új kapcsolatot.

Közben próbáltam több-kevesebb sikerrel kevesebbet bánkódni, és csinálni új dolgokat.

És egész jól megvagyok általában.

Elég sokat jártam suliba bukás nélkül (kivéve egyetem, de ott is csak 2 tárgy uszott el, bár pont elég is volt) még sincs épkézláb papirom nekem se ami azért erősen bánt a mai napig, de nem ezzel foglalkozom a legjobban, hanem a legkevésbé.

Jó, akkor nyugtasd magad azzal hogy hazudok. Mindenkinek sokkal jobb mint neked és mindenki hazudik.

Dagonyázz csak a saját mocsaradban, hála az égnek a normális emberek életét ezzel nem befolyásolod semmilyen szinten, csak magadat gáncsolod el.

Nincs olyan hogy "az élet utálja az embert". Az élet nem egy személy, nincsnek gondolatai vagy érzései.

A te esetedben inkább az a helyzet hogy az ember utálja az életet. Olyan vagy mint egy hisztis ötéves, aki mindent követel, és azon füstölög hogy nem kap mindent ezüst tálcán.

Én nem pazarolok rád több energiát, írhat akárki akármit, nem jut el a tudatodig te nagy tanult, világlátott ember.

Az a te bajod, hogy nem vagy elég tökös - nemtől függetlenül. Nyaff-nyaff mit szólnak hozzá az emberek, kiröhögnek, mindenki lenéz. Nem röhögnek. Nem vagy te olyan nagy szám, hogy bárki is foglalkozzon veled. Ellenben simán ismerek 40, 50 éveseket, akik visszaülnek az iskolapadba (akár érettségizni, akár estin, levelezőn végezni szakmát vagy egyetemet) azért, mert fejlődni akarnak.

Te meg rinyálsz és keresed a kibúvókat. Ezért vagy lúzer nem másért.

És igen, megérne egy kört a pszichológusnál, hátha sikerülne meglazítani a gátjaidat. Szakember és szakember között is hatalmas a különbség, nem biztos, hogy elsőre a megfelelőt találtad meg.