Emberek, akik kilátástalan helyzetben voltatok, nektek végül jóra fordult az élet?

Igen, persze!

Ez ellen te tudsz tenni! Biztos vagyok benne hogy most mindent sötéten látsz és azt érzed hogy nincs ami boldoggà tenne! Mivel nincs megadva rólad semmilyen adat így nem tudom hogy férfi, nő vagy-e vagy kapcsolatban élsz.

De egy boldog párkapcsolat, család máris segítene ezen a helyzeten. De mivel mi is emberek vagyunk megérezzük azt hogy mit érzel így sokkal nehezebben találsz valakit ha szomorú vagy. Az első és legfontosabb az hogy menj egy egy pszchiológushoz és öntsd ki neki a lelkedet mondd el mindazt ami fáj! Ezután gondold át mi az ami téged érdekel! Vagy mi az amiről már oly régóta álmodozól! Egy új munkahely, utazások, család, párkapcsolat. Ezeket az álmaikat írd le egy papírra és gondold át hogyan tudsz értük tenni! Menj el edzeni és építsd ezzel magadat! Fittebb egészségesebb leszel illetve csökkenti a rossz kedvet és boldogsághormont termel(: Étkezz egészségesen mert az is egy nagyon fontos lépés a boldogság felé! Igyál minimum 2 liter vizet naponta! Csinálj olyanokat amik boldoggá tesznek! Ha nő vagy akkor menj el fodrászhoz körmöshöz, vegyél új ruhákat mindent amire vágysz! Menj el szórakozni a barátaiddal tanulj olyan dolgokat amiket eddig mindig akartál tudni! Ha pedig férfi akkor ugyanezt tedd csak férfias dolgokban... Az hogy mikor változik meg az életed az rajtad múlik(: egyszer majd csak nevetni fogsz azon hogy ilyen helyzetben voltál! Ha több információt is leírnád azzal kapcsolatosan hogy mi a gond és mi miatt vagy szomorú vagy kiöntenéd a lelked vagy bàrmi más csak írj nekem itt privátba!🙂

Igen, elfuserált gyerekkor után pár jó év, de aztán csak beért a hatása a gyerekkorban megalapozott önbizalomhiánynak, elhanyagoltságnak, jöttek egészségügyi problémák, érzelmileg is elkezdtem lefelé menni a lejtőn, párkapcsolataim (ha épp voltak), ennek megfelelőek voltak. Olyan nincs, hogy jön egy boldog párkapcsolat, mert ahhoz kiegyensúlyozottnak kell lenni eleve, hogy erre bármilyen esély legyen, különben csak olyanok jönnek, akikkel elsőre jó, aztán ott is minden elromlik, de mivel gyenge az önértékelésed, kilépni se tudsz belőle, csak mész mint a lavina egyre lejjebb. Olyan sincs, hogy majd a barátaiddal, mert barátaid sincsenek, ha lefelé mész vagy olyanok vannak, akik még lejjebb húznak.

Több év családállítás, párterápia és pszichoterápia segített, meggyógyultam gyógyíthatatlannak mondott betegségekből (igaz, hogy ebben étrendváltás is segített), rémes párkapcsolatom megjavult, minden téren egyre jobban kiállok magamért és a környezetem is elismer. Bár ez már egyáltalán nem érdekel, csak vicces látni, hogy amíg szerettem volna elismerést, de mélyen voltam hozzá, addig nem volt, most meg már hogy van, nem is érdekel. :D

Igen!

A gyerekkorom elég negatív volt: nem nagyon volt pénzünk (pár hónapot konkrétan éheztem, nemvolt áram, stb), nem nagyon voltak barátaim, a lányokkal se volt túl nagy szerencsém, mert csendes, félénk voltam. Szóval nagyon nagyon sokszor nem értettem, hogy minek élek, sokszor akartam öngyilkos is lenni.

Végűl jól tettem, hogy nem tettem, mert bár kis kockáztatással, de sikerült az isten háta mögötti faluból Budapestre költöznöm, és itt egy elég közepes életszínvonalat folytatni, barátom bár nincs sok, de azért mindíg van kihez fordulni, és a párkapcsolat is bejött.

Kellett egy kis idő, meg egy kis kockázatvállalás, de nem adtam fel :)

13-tól kb 18 éves koromig tartott, mikor kilátástalannak tűnt minden.

Most 24 vagyok.

Válásom óta, pont 13 éve egyre rosszabb minden.

És nem tudok felállni a földről,mert az élet olyan embereket hoz az utamba, akik visszarúgnak,ha szeretnék elindulni végre.

Aki miatt pedig a válás muszáj volt, éli világát,jómódban, lett új párja és szinte röhög a nyomoromon.