Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Egyedülállók, ti home office,...

Egyedülállók, ti home office, távoktatás és bezártság, stb alatt hogy kezeltétek/kezelitek az egyedüllétet?

Figyelt kérdés
Az a tapasztalatom, hogy sokan mondják, mennyire szeretik a home officet, viszont ezeknek az embereknek legtöbbször van párjuk, akik hazajönnek a nap végén, vagy együtt is vannak otthon napközben, van kivel beszélgetni, programokat csinálni. Én egyetemista vagyok, már a 3. félévemet csináltam otthon online, és amikor először volt távoktatás, engem az annyira megviselt, hogy majdnem depressziós lettem. Vannak barátaim, de ők se értek rá mindennap, így heti egyszer mondjuk ki tudtam mozdulni, mert nem volt párom, akivel legyek, így volt, hogy napokon keresztül egyedül voltam otthon és ki se mozdultam. Ami még segítség volt, hogy a családom ott volt legalább, akikkel a nap végén tudtam beszélgetni. Aztán közben lett párom, és rájöttem, hogy nem is olyan rossz ez a távoktatás, ha van valakivel azon kívül időt tölteni, mert akkor megvan a napi szocializáció. Azóta egyébként megint szingli vagyok, lett egy macskám, akivel elvagyok napközben, de azért elég távol állok attól, hogy szeressem ezt az oktatási formát. Most tényleg kifejezetten csak azok véleménye érdekel, akiknek nincs párkapcsolatuk.

júl. 21. 07:09
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
85%
Nálunk részleges home office volt. Nem ismeretlen nekem az egyedüllét, így ugyanúgy: olvasás, netezés, takarítás, stb.
júl. 21. 07:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 A kérdező kommentje:
És azért kimozdultál otthonról, csináltál programokat magadnak?
júl. 21. 07:54
 3/12 pontozzatokleplz ***** válasza:
77%

Én alapvetően extrovertált ember vagyok (engem tényleg feltölt a társas érintkezés, nagyon be tudok pörögni), de eléggé nagy igényem van az "én időmre" és azt bekuckózással töltöm, illetve inkább otthon vagyok. (Olvasás, sorozatozás, kis pécégaming, cicázás, online dumálás ismerősökkel.)

Most már remélem elkerülnek a nyavalyák, mert már majdnem egy éve nem tudtam végezni semmilyen fizikai dolgot... Jól, le is épültem. Most újra bringázok, járok el a környéken/tóparton sétálni. stb.


Szóval nekem ez a covid balhé egyáltalán nem ütött (be) akkorát, mint sok embernél. Nem Budapesten élek, bérleményem egy kis kertes ház és gyakorlatilag a természet közel van hozzám. Tópart kb. 800m :)

Amit észrevettem, hogy sokkal jobban kerestem online a barátaimat, családomat. Hála az égnek a modern technológia lehetővé tette, hogy (valamennyire) video/hang hívással kielégítsem a szociális igényeimet, ha már így be vagyunk zárva alapon.


A munkám készenléti jellegű és fizikai ottlétet igényel, mondhatni esszenciális, így nekem/nekünk ilyen téren sem változott semmi.


Szingli macskások rulez! :) Hölgy társ híján, nálam a bársonytalpú kis szőrmók a főnökasszony. 😅


42F

júl. 21. 08:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 anonim ***** válasza:
69%
Nem tudom, szerintem egy egyetemi távoktatás eléggé kitölti a napomat, hogy ne unatkozzak. Kemény szak meg pláne. Üres óráimban tanulás, sport, legalább nem zavar senki. Persze egy büfészak biztas untatna, de én feltalálom/találtam magam.
júl. 21. 09:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 A kérdező kommentje:
Engem is lefoglalt, főleg a vizsgaidőszak, amikor reggel ültem le tanulni és este álltam fel. Nem is azzal van a baj, hogy nem foglal le, hanem annyira ingerszegény volt az életem, mert nem történt velem semmi azon kívül, hogy a gép előtt ülök és hallgatom az órákat.
júl. 21. 09:45
 6/12 A kérdező kommentje:

3-as:

A macskák megmentenek minket. :D

júl. 21. 09:47
 7/12 anonim ***** válasza:
69%
Én nagyon jól elvagyok egyedül. Mi keveset voltunk home office-ban, de amikor volt, akkor jobb volt otthon csendben dolgozni, mint a zajos irodában, ahol esetenként a saját gondolataimat sem hallom. Olyan munkám van, ami odafigyelést igényel, szóval a hatékonyságot akadályozza a zaj.
júl. 21. 10:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 pontozzatokleplz ***** válasza:
77%
6: Hát akkor döntetlen, mert én mentettem meg őt amikor pici volt! 😇
júl. 21. 10:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 anonim ***** válasza:
70%

Egyedül lakom.


Csak 2020. március közepe és május közepe között volt bezártság, ha az ember betartotta, hogy csak boltba, orvoshoz, munkába és egyénileg sportolni ment ki.

2020 május és október között meg például majdnem semmi intézkedés nem volt.



Én amúgy imádtam.

Nekem rettentő sok egyedüllét kell, egyedül töltődöm. Dolgozom főállásban emellett esti egyetemen egy nehezebb szakon vagyok, ahol ráadásul az elmúlt 2 félévben hivatalosan 4 este is voltak órák. Azért hivatalosan, mert tegye a szívére a kezét, aki tényleg bejár minden órára akár jelenléti, akár távoktatás mellett.



Nos voltak olyan heteim, amikor amúgyse tudtam volna sehova se menni, még hétvégén is maximum szombat kora este, olyan kemény volt az egyetem még khm csalásokkal is.

A home office-nak, távoktatásnak hála legalább aludni volt időm és tudtam sportolni (nagyrészt amúgy is otthon erősítés, kaputól-kapuig kocogás szokott lenni járvány ide vagy oda).

Ha be kellett volna járni mindkettő helyre, akkor alvás 5-6 óra, sport nuku.


Jellemzően egybeestek az egyetemi szünetek, valamivel lazább időszakok az intézkedések enyhítésével vagy a járvány alább hagyásával.


Egyébként jöttek át barátok, rendeltünk kaját, vittem italt, mentem túrázni, bicajozgattam is az eddig említett otthon edzés és kocogás mellett, mentem sétálni emberekkel.

Amikor a harmadik hullám alatt többen úgy döntöttünk, hogy inkább #maradjotthon van, akkor videóhívásoztunk.


Szabadidőmben órákig tudok a neten olvasgatni arról, ami érdekel, de ezen kívül szeretek főzni, van sok növényem, olykor rajzolok, színezek.


A járvány alatt váltottam munkahelyet, egyik helyen sem volt kötelező a 100% home office, csak opció, sőt, az előző helyen ősszel egész sokáig bejártunk kötelezően minden nap (hú de utáltam!!).



Szóval nekem hatalmas segítség volt ebben az élethelyzetben és ennyire magányra, lassú életre vágyó emberként.



28N

(nem fogadok privátokat, amúgy ismerkedem valakivel)

júl. 21. 10:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 anonim ***** válasza:
74%
Én is egyetemista vagyok, de csak két félévet tanultam távoktatásban mert egyszerűen nem bírtam tovább és inkább úgy döntöttem, hogy szüneteltetem a tanulmányaimat. Az első online félév még nem viselt meg annyira, sőt. Ha eltekintünk a vírustól stb., akkor az első online félévben még akár élveztem is ezt az egészet, mert újdonság volt, kíváncsi voltam, az még mindenkinek egy ilyen kísérleti időszak volt és akkor szerintem még nem gondoltuk, hogy ennyi ideig el fog húzódni ez a helyzet. Viszont a második félév az borzalmas volt és ott jött el az a pont, hogy én ezt így nem vagyok képes tovább csinálni. Így azt a félévet már be sem fejeztem, a következőt pedig passziváltam. Én az online oktatás alatt otthon laktam a szüleimmel egy kisebb vidéki településen, amit az első online félév során még tudtam élvezni (pl. otthon volt saját szobám és az kényelmesebb vagy komfortosabb is mint a kollégium, nem kellett bejárni az egyetemre és korán kelni, talán azért nyugisabb és csendesebb is otthon, jobban be tudtam osztani úgy az időmet stb.), de a második félévre már éppen ellenkezőleg. Mindkét félévre igaz volt, hogy sokkal többet kellett tanulni mint a jelenléti oktatásban, de a második online félévre több változtatást is hoztak és pl. minden órát kötelező volt megtartani azok órarendi időpontjában és az összes online órán kötelező volt a kamera bekapcsolása is. Úgyhogy így rögtön ugrott is annak, hogy jobban be tudom osztani az időmet, csak elolvasom és kijegyzetelem a kiküldött pdf-et, csak megírom és beküldöm a beadandót stb., mindezt az online órák mellett kellett megtenni. Az eleve egy sűrűbb év volt, több és nehezebb tárgyam volt, mellette pedig szakdolgozatot is kellett írnom. Vettem fel "szórakoztatóbb" tárgyakat is, mint pl. sport vagy múzeumlátogatás, de ezek így az online oktatásban nem lettek megtartva ugye. Emellett a szociális életem gyakorlatilag megszűnt, ha fogalmazhatok így. Ugyan a szüleimmel éltem, de ők csak estére értek haza és max. váltottunk egy-két szót, de a nap nagy részében teljesen egyedül voltam. A barátaim mind távol laknak tőlem, így sokáig egyáltalán nem is tudtunk személyesen találkozni (nem tudtunk volna egymásnál aludni, de nem voltak nyitva szálláshelyek, az ingázás pedig a kijárási tilalom miatt nem ment és eleve nehéz összehozni a találkozókat az egyetem mellett, mert mindenkinek más az időbeosztása stb.), de legyünk őszinték, nem is feltétlenül akartak... Akinek volt a közvetlen környezetében is társasága (és nekik mindegyiküknek volt akkor is párjuk vagy voltak helyben is barátaik) az elsősorban velük volt inkább, minthogy velem videocseteljen vagy órákat utazzon, hogy találkozhassunk. Valamint vidéken laktam ugye, ahol alapból a vírustól függetlenül sincsen nagy mozgás, nincsenek parkok, közösségi helyek stb., tehát sok mindent nem tudtam csinálni. Úgyhogy maximum egyedül tudtam szórakozni, kikapcsolódni és ez kimerült annyiban, hogy néha elmentem egyedül sétálgatni, megnéztem valami filmet vagy olvastam. Egy idő után viszont ez már egyáltalán nem volt kielégítő és kedvem vagy energiám sem mindig volt hozzá, hiányzott az emberek társasága (a barátok és ismerősök is, de akár csak a random emberek a buszon, egyetemen, kollégiumban stb.), hogy minden nap összefutottam valakivel, minden nap történt valami stb. Tulajdonképpen minden napom egyforma volt, felkeltem, részt vettem az online óráimon, ettem, tanultam és, ha maradt időm akkor még alvás előtt filmeztem vagy váltottam pár szót a szüleimmel. Nagyon rossz volt, mert rengeteget voltam egyedül, unalmas volt, monoton volt, bezárva éreztem magam, magányos voltam, nem értek új ingerek, nem szólt hozzám senki stb. és fogalmam nem volt mit tehetnék ez ellen, nem tudtam meddig fog ez még tartani, az egyetem eleve stresszes önmagában is, közben a vírus is egyfajta plusz faktor volt (többen megbetegedtek vagy akár meg is haltak a környezetemben) és az sem segített, hogy úgy éreztem egyedül vagyok ezekkel az érzésekkel, mert mindenki örül, hogy nem kell bejárni, nem kell korán kelni, otthon lehet, több ideje van magára és jógázik meg nem tudom mit csinál stb. és milyen jó. Úgyhogy én nagyon nagyon rosszul éreztem magam, egy idő után már abszolút nem tudtam tanulni sem (pl. nem tudtam koncentrálni semmire, holott korábban soha nem volt semmi problémám a tanulással), nem tudtam rendesen aludni sem, de közben fáradtnak és kimerültnek éreztem magam, nem volt már nagyon kedvem semmihez sem. Szeptemberben tervezem majd folytatni az egyetemet és reménykedem benne, hogy majd már jelenléti oktatásban tanulhatunk mert különben nem tudom mi lesz velem, ha megint online oktatást vezetnek be.
júl. 21. 12:12
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2021, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!