Egyedülállók, ti home office, távoktatás és bezártság, stb alatt hogy kezeltétek/kezelitek az egyedüllétet?

Nálunk részleges home office volt. Nem ismeretlen nekem az egyedüllét, így ugyanúgy: olvasás, netezés, takarítás, stb.

Nem tudom, szerintem egy egyetemi távoktatás eléggé kitölti a napomat, hogy ne unatkozzak. Kemény szak meg pláne. Üres óráimban tanulás, sport, legalább nem zavar senki. Persze egy büfészak biztas untatna, de én feltalálom/találtam magam.

Én nagyon jól elvagyok egyedül. Mi keveset voltunk home office-ban, de amikor volt, akkor jobb volt otthon csendben dolgozni, mint a zajos irodában, ahol esetenként a saját gondolataimat sem hallom. Olyan munkám van, ami odafigyelést igényel, szóval a hatékonyságot akadályozza a zaj.

6: Hát akkor döntetlen, mert én mentettem meg őt amikor pici volt! 😇

Én is egyetemista vagyok, de csak két félévet tanultam távoktatásban mert egyszerűen nem bírtam tovább és inkább úgy döntöttem, hogy szüneteltetem a tanulmányaimat. Az első online félév még nem viselt meg annyira, sőt. Ha eltekintünk a vírustól stb., akkor az első online félévben még akár élveztem is ezt az egészet, mert újdonság volt, kíváncsi voltam, az még mindenkinek egy ilyen kísérleti időszak volt és akkor szerintem még nem gondoltuk, hogy ennyi ideig el fog húzódni ez a helyzet. Viszont a második félév az borzalmas volt és ott jött el az a pont, hogy én ezt így nem vagyok képes tovább csinálni. Így azt a félévet már be sem fejeztem, a következőt pedig passziváltam. Én az online oktatás alatt otthon laktam a szüleimmel egy kisebb vidéki településen, amit az első online félév során még tudtam élvezni (pl. otthon volt saját szobám és az kényelmesebb vagy komfortosabb is mint a kollégium, nem kellett bejárni az egyetemre és korán kelni, talán azért nyugisabb és csendesebb is otthon, jobban be tudtam osztani úgy az időmet stb.), de a második félévre már éppen ellenkezőleg. Mindkét félévre igaz volt, hogy sokkal többet kellett tanulni mint a jelenléti oktatásban, de a második online félévre több változtatást is hoztak és pl. minden órát kötelező volt megtartani azok órarendi időpontjában és az összes online órán kötelező volt a kamera bekapcsolása is. Úgyhogy így rögtön ugrott is annak, hogy jobban be tudom osztani az időmet, csak elolvasom és kijegyzetelem a kiküldött pdf-et, csak megírom és beküldöm a beadandót stb., mindezt az online órák mellett kellett megtenni. Az eleve egy sűrűbb év volt, több és nehezebb tárgyam volt, mellette pedig szakdolgozatot is kellett írnom. Vettem fel "szórakoztatóbb" tárgyakat is, mint pl. sport vagy múzeumlátogatás, de ezek így az online oktatásban nem lettek megtartva ugye. Emellett a szociális életem gyakorlatilag megszűnt, ha fogalmazhatok így. Ugyan a szüleimmel éltem, de ők csak estére értek haza és max. váltottunk egy-két szót, de a nap nagy részében teljesen egyedül voltam. A barátaim mind távol laknak tőlem, így sokáig egyáltalán nem is tudtunk személyesen találkozni (nem tudtunk volna egymásnál aludni, de nem voltak nyitva szálláshelyek, az ingázás pedig a kijárási tilalom miatt nem ment és eleve nehéz összehozni a találkozókat az egyetem mellett, mert mindenkinek más az időbeosztása stb.), de legyünk őszinték, nem is feltétlenül akartak... Akinek volt a közvetlen környezetében is társasága (és nekik mindegyiküknek volt akkor is párjuk vagy voltak helyben is barátaik) az elsősorban velük volt inkább, minthogy velem videocseteljen vagy órákat utazzon, hogy találkozhassunk. Valamint vidéken laktam ugye, ahol alapból a vírustól függetlenül sincsen nagy mozgás, nincsenek parkok, közösségi helyek stb., tehát sok mindent nem tudtam csinálni. Úgyhogy maximum egyedül tudtam szórakozni, kikapcsolódni és ez kimerült annyiban, hogy néha elmentem egyedül sétálgatni, megnéztem valami filmet vagy olvastam. Egy idő után viszont ez már egyáltalán nem volt kielégítő és kedvem vagy energiám sem mindig volt hozzá, hiányzott az emberek társasága (a barátok és ismerősök is, de akár csak a random emberek a buszon, egyetemen, kollégiumban stb.), hogy minden nap összefutottam valakivel, minden nap történt valami stb. Tulajdonképpen minden napom egyforma volt, felkeltem, részt vettem az online óráimon, ettem, tanultam és, ha maradt időm akkor még alvás előtt filmeztem vagy váltottam pár szót a szüleimmel. Nagyon rossz volt, mert rengeteget voltam egyedül, unalmas volt, monoton volt, bezárva éreztem magam, magányos voltam, nem értek új ingerek, nem szólt hozzám senki stb. és fogalmam nem volt mit tehetnék ez ellen, nem tudtam meddig fog ez még tartani, az egyetem eleve stresszes önmagában is, közben a vírus is egyfajta plusz faktor volt (többen megbetegedtek vagy akár meg is haltak a környezetemben) és az sem segített, hogy úgy éreztem egyedül vagyok ezekkel az érzésekkel, mert mindenki örül, hogy nem kell bejárni, nem kell korán kelni, otthon lehet, több ideje van magára és jógázik meg nem tudom mit csinál stb. és milyen jó. Úgyhogy én nagyon nagyon rosszul éreztem magam, egy idő után már abszolút nem tudtam tanulni sem (pl. nem tudtam koncentrálni semmire, holott korábban soha nem volt semmi problémám a tanulással), nem tudtam rendesen aludni sem, de közben fáradtnak és kimerültnek éreztem magam, nem volt már nagyon kedvem semmihez sem. Szeptemberben tervezem majd folytatni az egyetemet és reménykedem benne, hogy majd már jelenléti oktatásban tanulhatunk mert különben nem tudom mi lesz velem, ha megint online oktatást vezetnek be.