Dolgok amiket szerettem volna leírni valakinek 23/L. (?)

Világ életemben szeretetre vágytam, törődésre. Emlékszem kiskoromban is mindig mindenkire mosolyogtam. Most a szöges ellentét. Elképesztően arrogáns vagyok. Habár én úgy gondolom ez csak egy páncél. Óvodás koromtól kezdve egészen általános iskola 8-ik osztályig, lelki bullying áldozata voltam. Elnézést az angol szó használatáért de ez fejezi ki a legjobban ezt az összetett szót. Hatalmas nagy sebet ejtett bennem, a mai napig nagyon meghatározza a személyiségemet. Nagyon nehezen engedek magamhoz valakit közel pontosan ezért, mert nem akarom, hogy újra valaki is bántson ilyen formában. Viszont ha valakit beengedek a kis körömbe, akkor onnan nagyon nehezen tudom kitenni. Elképesztően vágyom a szeretetre. Képes vagyok az életemben olyan embert tartani akivel tudom hogy nem fog hosszú távon működni a dolog csak azért, mert szeretve akarom érezni magam, illetve képes vagyok olyan dolgok felett szemet hunyni amin egyáltalán nem kellene vagy egyszerűen csak azt mondani magamnak hogy biztos más dolga volt azért nem keresett. Gondolok itt parkapcsolatra. Naiv is vagyok és sajnos nehéz bevallani de engem csak az érdekel hogy szeretve legyek. Volt egy olyan kapcsolatnak nem nevezhető valamim, hogy már az utolsó napjainkban (korábban elmentünk ide-oda randizni, meg is történt) átmentem a fiúhoz nem feküdtünk le, nem volt az ég világon semmi még csak beszélgetni sem beszéltünk mégis úgy csináltam mintha ez tökre természetes lenne elég volt az az egy arcra puszi amit kaptam tőle mikor vonatra szálltam ekkor voltam 19. Mondjuk azt hozzá kell tennem hogy az évek múltával egyre jobban szeretem magam és becsülöm magam többre. Fontos akarok lenni valakinek.Valószínűleg kívülről ez nem látszik hogy ilyen gyenge vagyok viszont vannak napok mint pl most is mikor belefáradok erősnek mutatni magam.

Visszatérve a párkapcsolatra. Igen biztos én is nagyon válogatós vagyok viszont nem értem hogy miért nem tudok találni sehol egy olyan embert aki hasonló gondolkozású és beállítottságú mint én. Amit szinten furcsának találok magamban, az az. Hogy ha elkezdek érdeklődni valaki iránt és túl vagyunk egy-két randevún akkor már azon gondolkozom hogy a gyerekeink hogyan néznének ki. Persze ezt sosem mondom a másik félnek és nem is éreztetem vele, hogy én ilyen komolyban gondolkozom. Gondolkozom azon, hogy keressek egy szakembert mert úgy gondolom hogy szinte az összes problémám a kezeletlen sérelmeimen alapszik. Addig meg szeretnék tanácsot kérni esetleg véleményt, hogy ti hogyan látjátok. Köszönöm.