Dolgok amiket szerettem volna leírni valakinek 23/L. (?)
Világ életemben szeretetre vágytam, törődésre. Emlékszem kiskoromban is mindig mindenkire mosolyogtam. Most a szöges ellentét. Elképesztően arrogáns vagyok. Habár én úgy gondolom ez csak egy páncél. Óvodás koromtól kezdve egészen általános iskola 8-ik osztályig, lelki bullying áldozata voltam. Elnézést az angol szó használatáért de ez fejezi ki a legjobban ezt az összetett szót. Hatalmas nagy sebet ejtett bennem, a mai napig nagyon meghatározza a személyiségemet. Nagyon nehezen engedek magamhoz valakit közel pontosan ezért, mert nem akarom, hogy újra valaki is bántson ilyen formában. Viszont ha valakit beengedek a kis körömbe, akkor onnan nagyon nehezen tudom kitenni. Elképesztően vágyom a szeretetre. Képes vagyok az életemben olyan embert tartani akivel tudom hogy nem fog hosszú távon működni a dolog csak azért, mert szeretve akarom érezni magam, illetve képes vagyok olyan dolgok felett szemet hunyni amin egyáltalán nem kellene vagy egyszerűen csak azt mondani magamnak hogy biztos más dolga volt azért nem keresett. Gondolok itt parkapcsolatra. Naiv is vagyok és sajnos nehéz bevallani de engem csak az érdekel hogy szeretve legyek. Volt egy olyan kapcsolatnak nem nevezhető valamim, hogy már az utolsó napjainkban (korábban elmentünk ide-oda randizni, meg is történt) átmentem a fiúhoz nem feküdtünk le, nem volt az ég világon semmi még csak beszélgetni sem beszéltünk mégis úgy csináltam mintha ez tökre természetes lenne elég volt az az egy arcra puszi amit kaptam tőle mikor vonatra szálltam ekkor voltam 19. Mondjuk azt hozzá kell tennem hogy az évek múltával egyre jobban szeretem magam és becsülöm magam többre. Fontos akarok lenni valakinek.Valószínűleg kívülről ez nem látszik hogy ilyen gyenge vagyok viszont vannak napok mint pl most is mikor belefáradok erősnek mutatni magam.
Visszatérve a párkapcsolatra. Igen biztos én is nagyon válogatós vagyok viszont nem értem hogy miért nem tudok találni sehol egy olyan embert aki hasonló gondolkozású és beállítottságú mint én. Amit szinten furcsának találok magamban, az az. Hogy ha elkezdek érdeklődni valaki iránt és túl vagyunk egy-két randevún akkor már azon gondolkozom hogy a gyerekeink hogyan néznének ki. Persze ezt sosem mondom a másik félnek és nem is éreztetem vele, hogy én ilyen komolyban gondolkozom. Gondolkozom azon, hogy keressek egy szakembert mert úgy gondolom hogy szinte az összes problémám a kezeletlen sérelmeimen alapszik. Addig meg szeretnék tanácsot kérni esetleg véleményt, hogy ti hogyan látjátok. Köszönöm.
válasza: válasza: válasza:Az "önzőségedből", a pszichológiai megközelítésből, a naivitásból, a szóhasználatodból, a reakcióidból ítélve INFP-nek tűnsz.
Eltaláltam?
válasza:Hány privát üzenetet kaptál eddig, kérdező? :)
Már csak válogatnod kell... :)
12-nek.
Nagyon sok megválaszolatlan kérdésem van magammal szemben. Nem ismerem magam, úgy érzem ez az énem csak a töredéke annak ami igazán lehetnék. Elnyomottnak érzem magam nagyon sokszor, olyas valakinek akit mások cselekedetei irányítanak. És igen valóban tépelődés ez. A mindennapjaim része az ezeken való gondolkodás. Így teszek általában. Viszont tegnap eljutottam ahhoz a ponthoz, hogy időpontot kértem egy szakembertől. Szeretnék nem az árnyéka lenni saját magamnak. Jól estek a szavaid, köszönöm.
13 -nak
Most kitöltöttem a kvízt és valóban. INFP-A. Mediátor. Ami azért érdekes mert pár évvel ezelőtt kitöltöttem ezt a kvízt és akkor INFJ-A voltam. Védőügyvéd. Mondjuk való igaz, hogy a jelenlegi énem szerintem nem teljesen egyezik ugyanazzal aki voltam.
14-nek.
2. De nem szeretnék válaszolni rájuk. Én csak leírtam, amit szerettem volna. És örülök neki hogy ti itt röviden tömören elmondjátok a véleményeiteket és kicsi párbeszédeket folytatunk ezzel kapcsolatban. Nekem ez volt a célom, semmi több. :)
válasza:Nem olvastam végig a kommenteket, de egy az egyben magamra ismertem.
A kiskoromban mosolygás, aranyos kisgyerek életérzés nekem is megvolt, mostanra meg egy befordult bunkó lettem, ilyenné tett a közösség, sajnos. Engem még középiskolában is bullyztak, éppen azért nem tanultam tovább az érettségi után, mert tartottam tőle, hogy ha elmegyek egy OKJ-ra, vagy egyetemre, akkor ott is megtalálnak ezek az idióták, én meg rettentően a lelkemre veszek gyakorlatilag mindent, van hogy valaki reggel csúnyán néz rám, és még délután is azon gondolkodok hogy mit csináltam rosszul, hát még ha csoportos lelki alázás van, vagy épp fizikai bántalmazás (utóbbiban is ovlt részem sajnos). Anno mindig nálam jóval idősebb emberekkel barátkoztam (értsd: 18-19 évesen 40+-os emberekkel), valahogy sokkal megértőbbnek láttam azokat, akik nem az én korosztályombeliek, meg azok kevésbé voltak kirekesztőek, jobban emberszámba vettek. Viszont az a baj, hogy nekem ez a folyamatos bullyzás hozta magával azt, hogy el voltam ugye nyomva, és nem merek a mai napig kiállni az igazamért, ha megyek valahova, örökké azon gondolkodom hogy más emberek (akik az utcán körülvesznek) mit gondolnak rólam, ha rámnéz valaki akkor miért néz rám, nem tudok egy értelmes beszélgetést lefolytatni, kerülöm a szemkontaktust, zavarban vagyok, dadogok, ezt a saját haverjaim előtt is sokszor, és igazából ezek miatt a hibáim miatt én direkt taszítom magamtól ezt a szeretet dolgot. Anno elkezdték kiölni belőlem, én meg a maradékot elfojtom magamban. 23 évesen még sose volt párkapcsolatom, mindezt azért, mert nem keresem senki társaságát. Nem mondom, hogy aki meg keresi az enyémet.. mert olyan viszont nem volt eddig. Viszont így is le tudom kötni magam, találtam egy olyan hobbit, amivel alkothatok, és egyedül is tudom végezni, és szerencsére leköti annyira a figyelmemet, hogy közben ki tudom ezeket a gondolatokat zárni magam körül.
Az utolsó bekezdésre: kicsit most megnyugodtam, mert ilyeneken én is szoktam gondolkodni, és azt hittem, hogy egyedi eset vagyok ezzel. Van, hogy elképzelem hogy milyen lenne valakivel a közös jövőnk, de igazából rájövök hogy nekem nagyon sok olyan dolog, ami egy átlag párkapcsolatba belefér, az nekem nem fér bele. Gondolok itt pl. a gyerekre, én nem akarok, ennek ellenére rendszeresen előjön a gondolataimban az, hogy basszus, mi van, ha 10 év múlva máshogy fogom fel, és akarni fogom? Vagy ha találok valakit, aki szintén nem akar, de X év együttlét után benyögi hogy mégis akar, akkor úgy mizu? És kb ennyi nekem elég is szokott lenni, gyorsan elhessegtetem magam körül ezeket a gondolatokat, rendszeresen rá is pánikolok sajnos.. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!