Egy jól tanuló,okos 16 éves lány hogy csinálhat olyan nagy butaságot,hogy a metrószerelvény elé ugrik?

De miről tehetne a srác ?

Ha fordítva lenne a dolog egyből nem lenne baj.

#11 Ne játssz már ügyvédet, pláne hogy nem tudsz semmit.

Az is lehet, hogy csak annyi volt a baj, hogy a fiú nem viszonozta. És akkor mi van? Nem kötelessége járni vele.

Nem látsz az emberek fejébe.

"Én a szülők helyében utánajárnék ki volt az a fiú akibe szerelmes volt és elbeszélgetnék vele."

Még is milyen jogon?

Mert nem viszonozta? Vagy szakított vele?

Szíve joga.

#17 Igen, igen.

Videolyáték ijen: Rósz

Könyv ijen: Lyó

A könyvekben is rendszeresen megjelenik a halál. Azt is vissza tudom lapozni. Na most mi van?

Meg ne nézzünk már egy 16 évest olyan hülyének, hogy szerinte majd respawnol, ha felszedi a lootot a sínek közül.

Úgy, hogy az élet nem csak érdemjegyekből áll. Sőt, igazából azok csak jelentéktelen apróságok. Édeskevés a boldogsághoz az, hogy jók a jegyeid. Azok csak számok, nem fognak szeretni, nem fognak védelmezni, nem fognak a társaid lenni. Sőt, nagyon sokszor pont, hogy a jó tanulók a legboldogtalanabbak, hiszen gyakran pont azért azok, mert semmi mást nem értékelnek bennük.

Az, hogy van-e egy normális családod, ahová nap mint nap hazamehetsz, nem árulják el a jegyeid. Persze, azt írják, hogy boldog, harmonikus családban élt. Igen. Írni bármit lehet. Honnan tudod, hogy vajon nem rettegve ment-e haza nap végén? Nem állítom, hogy biztos, hogy így volt, de nagyon sok "tökéletes" családról derült már ki, hogy igazából az csak pokolnak tökéletes. Lehet, hogy csak én nézek sok ID-t, de majdnem mindegyik tragédia úgy kezdődik, hogy kiegyensúlyozott, boldog családnak ismerték őket.

Nem azt akarom mondnai, hogy biztosan itt is ez volt a helyzet, de nem tudhatjuk, hogy tényleg annyira tökéletes volt-e minden.

A lelki stabilitás sem tudatos döntés kérdése. Ráadásul egy 16 éves pont azért nem felnőtt, mert még bizonyos helyzetekben nem elég érett a gondolkodása, könnyebben hatnak rá az érzelmileg szélsőségesebb impulzusok. Igen, akár egy szerelmi csalódás is. Erre lehetne azt mondani, hogy "de hát miért nem gondolt a jövőjére?", meg hogy "én aztán soha nem tennék ilyet". Valóban. Nekem sem jutott eszembe egyetlen szakítás, vagy csalódás után, hogy nekirohanjak a vonatnak. De honnan tudod, hogy egyetlen csalódás váltotta ki ezt benne? (Már ha igaz a mendemonda.) A tapasztalat az, hogy az ilyen fatális elhatározások mögött nem egy, nem kettő, és nem három nagyon gyötrő történés van. Hanem sokkal több, és ezek rendszerint jó ideje húzódnak. Nekem is egyik lány barátom végezni akart magával szerelmi bánat miatt. Legalábbis ő azt mondta, amiatt. De igazából én tudtam, hogy ennél messze több dolog áll mögötte. Mondjuk az, hogy hiába volt éltanuló, mégis otthon mindig ő volt a sz..r, amiért nem 5,00-s, hanem csak 4,6-os volt az átlaga. Az apja szektás volt, az anyja nem, emiatt állandó csatározások voltak otthon. Élete első 16 évében - pár rokont leszámítva - egyetlen pozitív visszajelzést nem kapott a külsejére. Negatívat annál inkább. 15 évesen súlyosan megbetegedett, majdnem elveszítette a látását. (Végül felépült belőle, de évekig tartott a kezelés, és sokáig úgy tűnt, hogy nem lesz sikeres.) És ezek után kapta az elutasítást attól a sráctól, akibe éppen akkor fülig bele volt esve. Na, ekkor akarta "benyugtatózni" magát. Hogy csak a srác miatt? Dehogy. Sőt.. igazából ez a csalódás csak úgymond a végső lökés volt neki több évnyi gyötrelem után. És hogy nem gondolt a jövőjére? De. Pont azért akarta megtenni. Mert éveken át semmi jó nem érte, vagy ami érte, az is rossznak volt beállítva. Megjegyezném, hogy egyébként egy "mintacsaládról" van szó, csak ugye senki nem látja, hogy mi is zajlik a színfalak mögött.

Másik lány ismerősöm meg konkrétan ott állt, hogy aznap este nekimegy a vonatnak. Én voltam az, aki végül lebeszélte róla. Ő is szerelmi okok miatt. Látszólag, "hivatalosan" amiatt. Aztán az, hogy az apja egy hónapja halt meg, az anyja egy éve lett lerokkantosítva, szinte az összes osztálytársa alázta a testalkata miatt, és emellett épp két életmentő műtéten volt túl, és korántsem volt biztos, hogy megéli a 18-at... na, meg hogy az előző barátja szexuálisan kihasználta, arról csak kevesen tudnak. De látszólag egyetlen szerelmi csalódás miatt akart végezni magával. Aha...

Az ilyesmi mögött mindig rengeteg sérelem és fájdalom áll, de a többség csak a jéghegy csúcsát fogja ebből észlelni, vagy még azt sem.

"Én a szülők helyében utánajárnék ki volt az a fiú akibe szerelmes volt és elbeszélgetnék vele."

Ez nem csak jogilag, de erkölcsileg is .. hogy is mondjam.. problémás. Egyrészt: senki nem köteles a másikkal járni. A legalapvetőbb szabadságjog, hogy az ember megválogathassa, hogy kik kerülhessenek hozzá közel, és kik nem. Arról nem is beszélve, hogy az erőltetéssel meg a másik félnek okoznánk - ki tudja, mekkora - kárt. Az sem biztos, hogy a srác független volt. Vagy szerinted kötelessége lenne még a gondolataiból is kiűzni azt, akibe esetleg szerelmes, csak azért, hogy egy szuicid lánnyal összekösse az életét? Ne röhögtess már! (És ugye fel sem merül, hogy emiatt meg másnak okozhatnánk kárt.) Azokkal kéne elbeszélgetni, akik miatt olyan állapotba került szerencsétlen lány, hogy egyetlen csalódás miatt eldobja az életét.

#17 "jelentős szerepe van az ilyen megközelítések kialakulásában a digitális kornak"

Goethe megvan? Meg Az ifjú Werther szerelmi szenvedései? 1774-es mű, nem, hogy digitális eszközeik, de még elektromos áramuk sem volt az embereknek. Mégis öngyilkossági hullám söpört végig Európán. Most akkor ezek alapján tiltsuk be a könyveket, meg az írásbeliséget? Ugye, ezt te sem gondolnád komolyan? ;)

Abban van igazság, hogy bizonyos platformok problémát okozhatnak, már ha nincs senki, aki megértesse a gyermekkel, hogy az élet nem olyan tökéletes, mint ahogy Instagramon sokan mutatják. Tényleg ennek van káros hatása, de erre nem egy technika gyűlölete a megoldás, hanem a helyes használatának az elsajátítása. Meg az, hogy a gyermekben kialakuljon egy ép lelki világ tizenéves korára.

Tudod, a kést is vannak, akik gyilkolásra használják, mégsem lenne értelmes gondolat minden rosszért az evőeszközöket okolni.

"az ifjú nemzedékek jelentős hányada komolyan elhiszi azt az illúziót, hogy az élet olyan, mint egy digitális platformon futtatható játék"

Az a "jelentős hányad" ezrelékekben mérhető. És halkan megsúgom, akiknél ez tényleg fennáll, ott más, komoly mentális zavarok is vannak. Vagy egyszerűen borzasztóan fiatalok. Ezért kell észnél lenni, hogy a 2-3 éveseknek mit mutatunk meg a világból, mert ők még tényleg nem tudják, hogy milyen a valóság. De egy 16 évesről ez már nehezen mondható el.