Ugy erzem sehova sem tartozom, és nem tudok azonosulni legtöbb korombelivel. Más is érez így?

21 éves leszek hamarosan, dolgozok, mellette szakmát tanulok nappali tagozaton. Ellátom az itthoni teendőket, főzök a családra édesanyám rengeteget dolgozik, hogy fent tartsa batyam lakását, aki mentalis beteg :D de ez nem ok arra, hogy ne dolgozzon. Egyszerűen lusta.

Van egy mostoha apám alkoholista, ha nem iszik megvagyok vele, de magautan nem szeret takaritani, se semmi,emiatt próbálok édesanyám kedvedbe járni, itt lenni velem.

A napom úgy telik hogy 4kor kelés, 6ra megyek majdnem mindennap edzeni, 8/9re suliba, 2re meg munkába 7ig haza jövök takarítok. Ha nincs meló, vagy munka, itthon tevékenykedek.En sem vagyok mentalisan a toppon, vannak dolgaim, legtöbb barátom a aki volt, csalódtam, valamilyen formában. Nagyon egyedül érzem magam. Suliba mindenkivel elvagyok, de úgy érzem, hogy én nem tartozok közéjük. Olyan témákról beszélnek, ami engem nem érdekel. Pl nem járok bulizni, mert céljaim vannak az edzéssel, és nem is nagyon bírom az alkoholt. Úgy viselkednek, ami számomra már sok. Rajatsszanak, minden áron központi szerepet akarnak betolteni,konretan figyelem hiányosak. :D

Semmi baj ezzel, csak én elem meg rosszul, egyszerűen úgy érzem nem tartozok oda. Ezt persze nem érezteti k meg tudom hogy kedvelnek, már aki, de mégis úgy érzem kimaradok dolgokból, persze ezek a dolgok nem is érdekelnek,csak az embernek szüksége van arra, hogy azt érezze, tartozik valahova.

Ki mit gondol erről? Esetleg valaki van hasonló helyzetben?