Ha valakinek túl sokáig nem elégülnek ki a vágyai, érzelmi igényei, akkor utána már örökké torzult lesz a személyisége?

Nem tudom, hogy ki és hogyan beszélte be a generációdnak, hogy csak az ifjúkori vágykiélés számít "életnek", és ha az nincs, akkor a felnőttkor rossz lesz. Ki hitette el, harminc évesen már csak az emlékekre lehet támaszkodni, mert elmegy a bulivonat. Tele van a gyk hasonlókon vívódó emberekkel, de ez egy átverés!

Én együttérzek veled, mert tudom, hogy rossz egyedül, és nem jó célok és perspektívák nélkül élni. De azt látnod kell, hogy az élet nem "csak úgy megtörténik" az emberrel, és a tartalmas létezést nem hozza ki gombnyomásra a netpincér.

Öreges tanácsom: carpe diem! Éld meg a pillanatok teljességét, örülj a napsütésben lehulló őszi levélnek, egy ismeretlen lány mosolyának, egy dal hangulatának, a sör ízének. Fogadd be az életedbe a művészeteket, a filozófiát, hogy önsajnálat nélkül tekinthess a magányodra. Soha többet ne nézz tévét, dobd el a szgépes játékokat, töröld a fb ig stb. fiókjaidat, térj vissza a szomorú, de csodaszép valóságba. Éld át a halandóságodat, hogy felértékelődjenek a napjaid.

Ha nyitott leszel erre az egyszerű, emberi bölcsességre, akkor eljelentéktelenedik a sok sz*r, amit az élet az utadba tesz, és kitűzheted a céljaid, találhatsz társat.

Na, ez tényleg öreges lett, bocs, de a lényeg szerintem ennyi. :)

Én is egyedül vagyok, tele problémákkal, esetleg segíthetnénk egymáson.

11-es te már ha pénzért együtt tudsz valakivel lenni, akkor a dolgok tényleg csak rajtad múlnak.

...én most kezdek eljutni ebbe az állapotba. Mármint, hogy egyre kevésbé vannak illúzióim afelől, hogy lesz valakim.

3 éve járok pszichológushoz. Nagyon sokat segített, de továbbra is ugyanolyan magányos vagyok.

A csajoknak nem kellek, és a baráti kapcsolataim is kihalófélben vannak. Pedig én igyekszem! Elmondhatom magamról, hogy jó barát vagyok, nagyon sok embernek segítettem már.

Valószínűleg a probléma gyökere az, hogy enyhén aspergeres lehetek. Családi vonás, sajnos.

Majdnem minden vérszerinti felmenőm magányos volt. A gyakoris hiedelemmel ellentétben, a nők is.

21F