Ahogy idősödöm, egyre jobban félek a magánytól, most viszont friss szakítás után, ennyire még soha nem rettegtem tőle. Normális dolog ez?

Nyilván nem.

A magány az alap állapot, nagy a baj, ha ettől fél valaki.

Vannak ilyen emberek. Furi, hogy egyedül nem tudsz boldog lenni. Hosszútávon a magány tényleg rossz, de azért nyugi van. ^^

Új ismerősök mindig jönnek ahogy megy előre az élet.

Normális, ez emberi ösztön, hiszen már évezredek óta az emberi túlélés egyik kulcsa az, hogy az ember nincs egyedül. Persze kérdés mennyire van egyedül az ember, vannak-e barátok, család stb.

Nekem is van/volt ilyen, de nekem jó pár depressziós tünetem is volt, jelenleg antidepresszánst szedek, hogy stabilabb legyek érzelmileg. Nem tanácsolom, hogy te is tegyél így, de ha nem javul, akkor lehet érdemes szakembert felkeresni, legyen az pszichológus, vagy pszichiáter.

Nagyon is normális dolog, hiszen a szakítás végül is egy gyászfolyamat, és bizony idő kell feldolgozni az elmúlást.

Idővel múlik, és jobb is lesz.

Nem mindegy, magányos vagy, vagy csak egyedül. A csendben születnek a legjobb gondolatok, és hagyod, ülepedjenek a dolgok.

Kicsit jobban érzed majd magad, akkor menj sétálni, csak úgy bámészkodni.

Egyedül is egész vagy, ezt ne feledd!