Szerintetek létezik olyan ember, akinek nem szánt az élet senkit sem? Szerelem és társ nélkül kell leélnie az életét?

Aranyos vagy kedves 22es válaszoló, igazán köszönöm az üzenetedet!

Kedves kérdező, a 15ös és 17es válaszoló vagyok. Nehéz tud lenni néha, jól tudom, én is sokat őrlődök/őrlődtem belül. De meg kell ráznunk magunkat, nem szabad elvesztenünk az életkedvünket. Tudom, könnyű ezt mondani, de sokszor, ha magam alatt vagyok, arra próbálom ösztönözni magam, hogy minden egyes napot, órát és percet csak egyszer élünk meg, ezért nem szabad a szomorúságnak átadnunk a helyet, ha nem muszáj. Ez nekem sem sikerül mindig persze. Másfelől meg senki miatt nem szabad szenvednünk, aki értünk nem szenved. El kell engedni az ilyet minél előbb fejben. Persze, hiányzik valaki nekem is, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. De mégis, ha jobban belegondolok, nem rossz az élet így sem. Csak ugye a hiányérzés bennünk van. Mindenesetre próbálom úgy felfogni, hogy amíg van minek örülni, meg kell ráznom magam és el kell hessegetnem a negatív gondolatokat. Például nekem a zene, vagy egy kis mozgás sokat tud segíteni. Engem rengetegszer kihúzott a lelki gödörből az a fajta zene, amit szeretek. Valamint egy néhány óra bringázás egyedül, vagy néhány ismerőssel is ki tud kapcsolni és habár hullafáradtan, de egész jó kedvvel érek haza a bringatúrákról. Vagy ha nincs más, valakivel lemenni egy sört meginni, már jobb az ember kedve, ha van kinek kiönteni kicsit az ember lelkét.

Úgyhogy azt szeretném kérni tőled, hogy te is rázd meg magad és ne gondolj olyanokra, hogy "nem vagy értékes", mert biztos vagyok benne kedves kérdező, hogy igenis, egy értékes, jó gondolkodású és szerethető ember vagy.

Az egyik legnagyobb hazugság amit mondhatnak neked ezzel kapcsolatban hogy ,,ne görcsölj, majd jön magától"

Évekig nem foglalkoztam a szerelemmel, sosem talált rám és hiába ismerkedtem lazán, akkor sem. Egyszerűen nem.

Nem fog jönni magától, tenned kell érte, mint minden másért az életben, mert nagyon nem azt a világot éljük már.

Pár keresés a legnehezebb dolog a világon.

Nőknél igaz hogy jön magától, férfiként ez nem igaz. Aki férfiként nem megy és nyomul annak nem lesz soha senkije.

Ilyen egyszerű mint a faék. Évek alatt próbálkozik az ember aztán megjön a tapasztalata, a beszélőkéje. És már nem lesz kérdés leszólítani egy nőt.

Kérdés az hogy kit szólítson le.

Ez egy zsákba macska mindig. Nem a másik nem -en múlik kinek milyen az élete. Egyrészt szerencsén, és a saját tenni akarásunkon.

Ha valaki nem talál megfelelőt annak két oka van, rosszul válogat, a másik hogy nincs szerencséje.

3 éve nincs senkim, és nem hajtok egy kicsit sem érte. Mindig rosszul választottam, uralkodós, a balhés, hisztériás nőket. Azt nem bírom.

Jó lenne valaki, de úgy is megint egy hiszti királynő lesz. Álarc az első randikon aztán 1-2 szex egy hónap és jön az első balhé valami iszonyúan fontos dolgon, és az első az lesz hogy megvonja a szex -et hogy a sótartó helyén vitatkozunk megmutassa mostantól ő lesz életem parancsolója. Ilyenkor szoktam kirakni őket. Mindig uralkodó típusúakat válogatok. Pedig már minden elvárásomat levittem a minimumra, de a viselkedést nem bírom. Legyen tiszta (ma is a BKV -n egy nő kikenve kifenve olyan büdös volt, telenyomva parfümmel... Hányinger, bocsánat.), mosolygós, és kedves, meg egyenes. Nem tudom ránézésre eldönteni ki milyen típus. Nem vagyok elég ragadozó típus ehhez.

Amúgy meg imádom a nőket. Legjobb barátom is nő.

Már van akkora élettapasztalatom amit ha 20 évesen kapok meg akkor mára van családom. Az élet sajna nem ilyen.

Majd lesz vagy nem.

Kérdező: ne zárkózz be, hanem járj ismerkedni, társaságokba, bárhova.

Ne az alapján mérd értékességedet, hogy "nincs senkid", kizárólag azért ne is legyen valaki, hogy "jajj mindegy hogy ki, akiről úgy tűnik: szeretettel viszonyul, hadd jöjjön nem baj ha nem megfelelő"...

Aki más személytől teszi függővé hogy ő mennyire tartja magát értékesnek, manipulálhatóvá válhat elég könnyen...

27: Van olyan hogy a nők kezdeményeznek. Van olyan barátom, nem is barátom hanem viszonylag közeli rokonom, hogy futnak utána a nők. Fura látni. Felesége máig nem bírta megszokni, folyton leállnak vele föltörni.

Pedig már van 3 kislányuk, legutóbb annyira elhízott a covid alatt mint a malac. De a benzinkúton összefutottam vele épp tankolt, erre odajött egy csaj és ennyi. Én meg néztem. Ez így meg amióta ismerem :) Felesége is így volt. Soha nem kellett kezdeményeznie semmit.

Élete első autójával is így volt. Megvette, piros sportos nem sport de mindegy. Ó mondom próbáljuk már ki. Oké. Na tankoljunk. Erre odajön hozzánk két csaj, és direktben felajánlották magukat hogy na akkor itt vagyunk... óóó mondom. Nekem jól jönne, de az autó tulajának menyasszonya nem biztos hogy kitörő örömmel fogadná. :) Ex barátnői bombázzák, na csak most az egyszer... Nem tudja meg senki, nagyon ki vannak. Engem ajánlott többször is de csak húzták a szájukat :)

Most kigyúrta magát mert érezte hogy a kalácsképűség nem jó, most még több "megkeresést" kap.

Nem ez az általános. Egyszer kértem egy ismerős hölgyet hogy segítsen már kicsit a hölgy elérésében mert nem megy ha nem látom élőben és ismeretlenül nem akartam felhívni úgy hogy nem ő adta meg nekem a számát, de még ettől is elzárkóztak hogy mondjuk közös programon ott legyünk. Nem hogy kezdeményezzenek a nők nagy általánosságban. A rámenősebb csajok szoktak :) Nálam nem volt senki sajna.

Bár nagyon szeretem "levadászni" a kiszemelt nőt. Talán jobban megbecsülöm ha én dolgoztam meg érte úgy mond. Szeretem ezeket a hagyományos dolgokat. :)

Változott a világ, a férfiak nőiesedtek, a nők meg férfiasodtak. Én nagyon szeretek férfi lenni, egy nő mellett aki nő akar lenni.

27: Ja igen 29 voltam és 26 is én voltam.

Elolvasva a 15 -t abban igaza van hogy a folyamatos visszautasítás az eléggé rombolja az önbizalmat. Bár jobb esetben ez kamasz korban megtörténik amikor ez határtalan magasságokba szökik.