27 évesen sosem voltak barátaim, pedig egy nagyon jó lelkű ember vagyok,és sosem jártam el sehova,ennek mik lesznek következményei?

Persze a nagy pszicho szakértők egyből ugranak, amikor a tiédhez hasonló közléseket olvasnak, azaz, hogy jólelkű ember vagy. Nem értem, miért szükséges ehhez bárki visszacsatolása. Nem használok ki senkit és ott segítek ahol tudok. Nem hiszem, hogy szükséges akárki megerősítése azzal kapcsolatban, hogy vajon jólelkű vagyok-e.

Sok ilyen kérdést olvasok nap mint nap. Szinte határozottan azt tudom csak mondani, hogy a fiatalkori magány abban rejlik, hogy ki milyen közgebe születik. És emiatt egy magányosnak sem kell rosszul éreznie magát mindazok ellenére sem, hogy a társadalom előszeretettel kiáltja ki őket saját maguk bűnöseinek. Mindezt csak azért teszik bizony, mert nem tudnak megküzdeni a kognitív torzítás rabláncaival. Én egy kelet-magyarországi kicsi településen éltem, oda is jártam gimibe. Egyáltalán nem volt összetartó az osztályunk, de ez jellemző volt az összes évfolyamra. Soha egy osztálykirándulás, egy iskola utáni közös program. Mindig meg a gyengébbek zaklatása, a tanárokkal való szemtelenkedés. Soha, de szó szerint soha nem zajlott le egy kedves és őszinte beszélgetés a tanulók között. 8 éve érettségiztünk, senki se tartja a kapcsolatot már a másikkal. Osztálytalálkozót se szerveztünk. Én felkerültem Pestre, egyetemre jártam. Itt azzal szembesültem, hogy sokan egy településről (megyeszékhelyek), egyes esetekben ugyanabból a gimiből jöttek fel tanulni BP-re. Sok volt a fővárosi is. Ők elvoltak együtt. Esetenként becsatlakoztam, elmentem a közös programokra, barátkoztam, de aztán ezek a barátságok, kapcsolatok is elkoptak. Pedig én mindig szorgalmaztam, hogy találkozzunk, de aztán a szüntelen halogatások miatt feladtam. Nem mondom, hogy senkivel sem beszélek, de ezek a kapcsolódások nem olyanok, mint egy igazi őszinte barátság. Sokszor képzelem el, hogy hogyan alakult volna az életem, ha már általánosba és gimnáziumban is lett volna egy összetartó baráti kör, akikkel együtt válunk felnőtté, a családjaink összejárnak, egymásnál alszunk, eljárunk bulizni, focizni. Együtt sírunk, együtt nevetünk, megyünk el egymás esküvőire tanúnak és még lehet folytatni tovább a nagy nyálas szövegelést, de igen. Ez alapozza meg, hogy aztán ki lesz magányos és ki nem. Persze vannak esetek, amikor valaki erőt vesz magán, és utazik, sok embert megismer, vagy éppenséggel két vagy több magányos talál egymásra. De azért szerencsésebb az előbbi szcenáriót megélni.

11 nagyon jól leírta. Én idén 30 leszek és sajnos nincsenek barátaim pedig ahol tudok minsig segitek, őszinte vagyok, lehet rám számítani, stb.

Sajnos nem iszok, nem drogozok, szóval ezekből mindig kimaradtam.

Most felnőtt fejjel csoportos tevékenységekre járok (fb csoportok meg meetup.com).

Sajnos nem lehet összeszedni semmi értelmes embert mert még ha egy hullámhosszon is vagytok mindig lesz.aras a vége…

Hidd el, meg fogsz maradni így is. Nekem az összes barátom külföldre ment, nagyon hiányoznak, tartjuk is a kapcsatot, de örülök, ha tudunk évente találkozni.

Van párom, aki sokat dolgozik. Sokat vagyok egyedül, de már nem bánom. Egyre rosszabbul viselem az álszentséget és mások törtetését így nem is nagyon keresem az emberek társaságát. Őszinte leszek, sokat vagyok magányos, de már nincs kedvem kilépni a komfortzónámból. Testvérem nincs, de az unokatesóimmal jóban vagyunk, ha tudunk találkozunk. Mivel velük jó kapcsolatom van,így remélem, hogy nem fogok egyedül maradni öregkoromra.

Utolsó vagyok.

Ezen kívül azt tapasztalom én is, hogy akik nem voltak bulis fiatalok, esetleg mások szemében nem "éltek" (ergo ittak, cigiztek, dorbézoltak stb), azok jobban elvannak magukban. De ez egy előny is véleményem szerint.

Ha nincs semmi ami motivál hogy eléd túl a hétköznapokat?

Gondolom ha eddig meg voltál egyedül. Elkepzelheted h milyen lesz ha a szüleid korát te éled majd.

Nem akarsz ezen változtatni? Nincs igényed a társaságra?

Barátok nélkül sok mindenből kimaradhatsz. Főként ha egyedül meg be is zárkozol. Csak ennyi a következménye. Az h nálad a magány hogy mutatkozik meg, csak te tudhatod.

11

100%-ban egyetértek veled!