Mitévő legyek? Lassan minden reményem elfogyott a kilátástalan helyzetem miatt.

Sziasztok. Szeretnék kiutat találni ebből a nihil helyzetből, ezért végső mentsvárként Hozzátok fordulok tanácsért, segítségért. Igyekszem röviden összefoglalni a szituációt:

37 éves, egyedülálló férfi vagyok, egy budapesti albérletben élek. Az utóbbi 1,5 évben egymást érték a traumák, és padlóra kerültem: elhunyt Édesapám, majd csalódnom kellett a gyermekkori álommunkámban (tv), és jött egy komoly szerelmi csalódás is az életemben. Ebben a helyzetben ért a legerősebb csapás: elvesztettem Édesanyámat is, akivel bár külön éltünk, mindennap beszéltünk, és amikor lehetett, találkoztunk. Születésem óta a fél lelkem volt Ő. Ne értsetek félre: normális, egészséges párkapcsolataim voltak, együttélések, eljegyzés, stb., tehát ne ilyen Anyuci szoknyájába kapaszkodó, felnőni sosem akaró emberként képzeljetek el.

Igyekeztem talpon maradni mindezek után, ám jött a pánikbetegség, és olyan hónapok, melyek során a lakást sem nagyon tudtam elhagyni. Szereztem olyan munkát, amelyet itthonról végezhetek - egy korábbi felettesemmel való "baráti" megállapodás keretein belül -, és egy darabig minden rendben zajlott, kifejezetten elégedettek voltak a tevékenységemmel, azonban jött 2 olyan hónap, amikor mindenféle mondvacsinált ürügyekre hivatkozva nem fizettek ki. Ennek az lett az eredménye, hogy decemberben már a lakbéremet sem tudtam kifizetni, halmozódnak a befizetetlen számláim (szolgáltatók, hiteltermékek). Szereztem bejelentett munkát, ahol január 23-án kezdhetek, azonban nem látom az utat, hogy az első teljes fizetésemig miképpen tudnám áthidalni ezt az időszakot.

A fentiek miatt felerősödtek a szívpanaszaim, melyek korábban csak minimális kellemetlenségeket okoztak: esténként a legintenzívebb az arythmia, gyakorlatilag minden este halálfélelemmel alszom el, már amikorra végre sikerül.

Naponta egyszer eszem, akkor is keveset, mert finoman szólva is véges az élelmiszerkészletem. Próbáltam azonnal fizető munkalehetőséget találni, de eleddig nem jártam sikerrel, nehéz fizikai munkát meg nem tudok végezni jelenleg a körülményeimből fakadóan.

Családom gyakorlatilag nincs (illetve létezik egy bátyám, aki tudna is segíteni, ha akarna, ám elég annyit tudni róla, hogy a szüleivel akkor sem foglalkozott, amikor kórházba kerültek. Megkerestem a problémámmal, kb. képen röhögött verbálisan, mindezt úgy, hogy sem a szüleim, sem én nem adtunk erre a bánásmódra okot). A barátaim sajnos szintén nem túl tőkeerősek.

Világéletemben optimista, derűs, pozitív ember voltam, amikor megtehettem, segítettem ismerőseimnek, még egy hajléktalan srácnak is vettem telefont, illetve szereztem neki szállást is biztosító munkát. Fordult a kocka, és lesújtó közönyt tapasztalok a tágabban vett környezetemben. :(

Sosem tartottam megoldásnak az öngyilkosságot, és ezúttal sem meghalni szeretnék, csak elrugaszkodni erről a mélypontról, hogy aztán lépésről lépésre felépíthessem magam újra lelkileg és egzisztenciálisan is.

Mit tudtok tanácsolni ebben a helyzetben? Kérlek, ha bármilyen formában tudsz segíteni, írj kommentet vagy akár privát üzenetet, minden - legális és etikus - megoldás érdekel.

Nagyon köszönöm, hogy elolvastatok, és ne haragudjatok, hogy nem sikerült szűkebbre szabni. A legjobbakat kívánom Nektek.