Félek, ne őrüljek meg! Non-stop egyedül vagyok, és úgy érzem nemsokára megbolondulok?
Egész életemben magamnak való voltam, de gimiben még voltak barátnőim (1-2, de volt).
Gumi után dolgozni mentem, ahol szintén volt 1-2 kollegám, akikkel munka után is találkoztunk. Aztán lett egy másik munkám, külföld, ott a perifériára szorultam, és teljesen magányosan éltem két évet.
Hazajöttem, lakást vettem.
Régi barátok eltűntek, családjuk lett, én zárkózott lettem, és mára ott tartok, hogy egyetlen egy ismerősöm, barátom, haverom sincs. Egész nap egyedül vagyok, senkit nem hívok fel, senki nem telefonál nekem.
Ez tart második éve. A munkatársnőimmel nem beszélgetek, igazából már "nem érdekel" ez a fajta érzés van bennem, hogy nem vagyok kíváncsi másra, már annyira megszoktam. Közben pedig belebolondulok!
Inkább a halált választom, mint egy ilyen életet.
Elmennék ismerkedni, de mégsem kezdhetek úgy hogy "Sziasztok! XY vagyok. Nincs senkim. Egy lépéssel vagyok az idegösszeomlás előtt. Leszel a barátom/barátnőm?"
Nagyon nehezen építek kapcsolatokat, különösen nőkkel.
Talán azt sugallom, hogy lenézem - lekezelem a másikat, hogy felettük állónak képzelem magam. Ezt többször is hallottam.
Pedig ez nem igaz. Azért, mert csöndes vagyok, keveset beszélek, magamnak való vagyok. Például ha bemegyek a munkahelyemre, én leülök egy távoli asztalhoz és tulajdonképpen csöndben elkezdem a munkám. Nem megyek oda mindenkihez (senkihez) hogy "Szia, hogy vagy? Mi újság? Jó téged látni! stb."
Nem azért, mert lenézem a többieket. Egyszerűen ilyen vagyok.
Férfiakkal viszonylag könnyen kommunikálok, valahogy hasonlóbb az érdeklődési köröm, mint nőkkel. Viszont ott meg nagyon gyorsan kialakul egy kellemetlen szituáció, hogy a férfi túlgondolja.
válasza:Nem kell mindjárt szófosónak lenni,de legalább egy két szimpatikus kollégával,
azért beszélgethetnél néha.Így alakulnak ki ismeretségek,nőkkel is.
válasza:En is magamnak való vagyok.
Csendes fajta, csinalom a dolgom, zarkozott is vagyok masokhoz kepest.
Suli vege fele mar szereztem par barat felet.
Aztan elmentem az első munkahelyre kaptam ott eleget, megtapasztaltam milyen az elet.
Elso parkapcsolat. Aztan annak is vege lett. En hagytam ott mindent, gondoltam majd ujra kezdtem. De nem ugy sikerult, nem olyan nempoban, mint szerettem volna. Iden toltom a 28at. Nagyon küzdok, h iden jobb legyen minden.
De neha meg most is pofan csap h egymagam vagyok. Es joforman nem szamithatok senkire. Csak egy kolléganő van, akivel baratibb a kapcsolat, de az is inkabb csak az erdek.
Probalok törekedni a jobbra.
De biztos nem adom fel!! Miert tennem?
Vannak dolgok amik örömet okoznak. 🙂🙂
Ha gondolod irj!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!