Mivel magyarázható ez? Kiégés lenne?

2# Ha érdekelt is valami, mára már alig-alig. Ilyen volt, vagyis ilyen lett volna az utazgatás például. De egyedül nem lelném benne örömömet, és nincs aki jönne velem. Ez a hobbim is egyre jobban eltűnt az évek alatt, mára meg szinte teljesen. Ha lenne velem valaki, társ vagy egy barát akkor úgy belevágnék szívesen nagyobb kirándulásokba, de úgy hogy ott is egyedül legyek a gondolataimmal és más emberek boldogságát, családokat, haverokat nézzek magam körül.. Egy szó mint száz, csak rossz érzéseket keltene bennem. Sport szintúgy hasonló, régebben sokat bicikliztem például a környéken. De mára már abban sem érezném jól magamat, még ha a tekerés jó is.. Egyedül menni biciklivel fel-alá a városban azt megint csak rossz érzést keltene bennem, hisz egyedül vagyok. Zenélés valahogy sosem érdekelt, énekhangom pedig nincsen egyáltalán. Régebben lekötött a kockulgatás, de mára már ez sem, és csak feszengek alatta.. Nem is köt le, és tudom hogy már nem is ezt kéne csinálnom.. Egyre ingerlékenyebb vagyok a játékok alatt, könnyebben adom fel, könnyebben leszek ideges. Semmi beleélésem nincsen már a játékok iránt. Ez is az évek alatt fokozatosan ment le, egészen a béka seggéig. Sétálni, természetben lenni is nagyon szeretek, de egyedül abban is csak feszengenék. Attól még ugyanolyan magányos maradok, az életem nem lesz tőle jobb vagy rosszabb.. talán arra a kis időre egy picit kiszakadok. De stresszesnek pedig nem mondanám magamat, ez is megijeszt mert én alapvetően egy elég stresszes ember voltam. De most nagyon kevés dolgon parázok, ez is annak a jele szerintem, hogy teszek mindenre, olyan lesz ami lesz alapon. Mindig volt azért valami apró kis szikra, egy kis motiváció hogy majd lesz jobb, vagy éppen tárgyi dolog ami érdekelt és beletudtam merülni/gyűjtögettem rá. De most, tényleg semmi. Tavaly, vagy pár éve még fogtam magamat, egyedül elmentem ide-oda csavarogni (persze már akkor is bőven mutatkoztak rajtam ezek a jelek), de most már tényleg semmire nem veszem rá magamat (a kötelező boltozáson kívül), mert hogy nem érdekel "semmi". Vagyis annyira biztosan nem, hogy picit is megerőltessem magam, például buszra üljek, captassak. Orvost még nem próbáltam eddig, de most rá állítottam magamat. Azt hiszem hogy társaság kellene nekem, új ingerek. Egy hely, ahova tartozom, célok. Ezek ugyebár jó pár éve nincsenek jelen az életemben, vagyis létezésemben. Csak nem tudom, merre induljak.. Egy új munkahely biztosan sokat segítene, csak kérdés hogy meddig nem találok másikat. Időm az végülis lenne programokra, hétvégente meg pláne.. Beiratkozhatnék helyekre, csak nem tudom azt sem, hogy hova kellene, és milyen lehetőségek vannak. Elsősorban ilyen programokra gondolnék, mint a túra egyesületek, filmklub.. Igazából nem is tudom.. Bulizni én nem szoktam eljárni, az nem az én műfajom. Talán ha lenne egy normális kis társaság, akkor úgy velük igen.