Ez egy ördögi kör? Van belőle kiút?

Azért mert akarva-akaratlanul is tárgyiasítod a másikat, ill. kialakul egy függőségi viszony, mint boldogságforrás, és amitől függsz, annak a rabja vagy, és aminek a rabja az ember, azt valójában nem szereti, még akkor sem, ha ragaszkodik hozzá. Sőt, idővel meg is gyűlölheti.

Az önismeret igenis kell, ezt nem oldhatja meg más helyetted, nem tolhatod másra a saját saradat. Ha a másik jobb, mint te, akkor még erősebb a félelem, és ezért szokott kialakolni sokakban az, hogy aláássák a másik önbizalmát, ha már erősebb nem tud lenni, a másikat gyengíti le, hogy mégis ő lehessen a domináns. Így tehát "merő szeretetből" toxikus.

Röviden így írnám le:

Szeretet nélkül szeretni nem lehet.

Kellenek emberi kapcsolatok, akár több is, szó sincs arról, hogy nem, de egy totál labilis embernek, aki önmagáért semmit nem tesz, magyarán hárít mindent, az párkapcsolatra érett.

Én erre azt mondanám, hogy a szingli lét egy ilyen embernek fájdalmas egy dolog tud lenni, de jó esetben pont ez a fájdalom terelhetné, "kényszeríthetné" egy változásra, személyiségfejlődésre. Sokan vannak, akik nem változnak, "nem mennek orvoshoz, mert még nem fáj eléggé". Ezeknek egy barátnő csak egy fájdalomcsillapító max., amire rá lehet cuppanni, de pont a problémát nem oldaná meg, sőt. És Isten ments, hogy még több felelőtlen labilis embernek gyereke legyen, elég sok van így is, és elég szar a világ miattuk így is.