Akik voltak már egyedül myaralni, milyen élmény volt?

Hét éve vagyok egyedül,ezalatt is utazgattam egyedül. Már idén is három hetet belföldön itt - ott.

Mivel a társkeresés képtelen és lehetetlen,így magamban utazom.Elvagyok, már berendezkedtem a magányra,arra,hogy mindent egyedül csinálok.De csinálok és utazom,mert élni kell és nem gubbasztani a négy fal között,mert nincs senkim.

Ez van, ezt dobta a gép :)

F

#1 Miért hiszed azt, hogy mindenki tele van rokonsággal, párkapcsolatban él, tele van barátokkal?

Aki nem tud elmenni társaságban nyaralni, az inkább ne menjen? Ez komoly? Neki nem jár? Minek él egyáltalán, mi? Akassza fel magát a picsába....

Nézd csak meg Travellinát, az első utazós blog írója Magyarországon.

MINDENHOVA egyedül megy. Évi 250 napot (!) utazik.

Most volt Pakisztánban, Azerbajdzsánban, de a legnagyobb durranás: az Antarktisz!!

Örök traumám.

Külföldre mentem dolgozni tehát egyedül a karácsony szabadnapok is. Utcabál fesztiválok gyönyörű minden a város fenyekben úszik es mindezt egyedül. Hát nekem nem élmény, hanem ellenkezőleg.

Hogolyózni egyedul, a kirakatüvegben magad látni egyedul háttérben az ezer emberrel, nincs kinek ajándékot se venni, utazás után megérkezve haza mindenki elé jönnek átveszik a bőröndöket csak elém nem jön senki, mindenkinek van valaki akinek mesélhet vagy akit felhívhat, vagy akivel szelfiztek, vagy vagy.

Kicsit olyan érzés mintha halott lennék de nézhetném az embereket meg a földi életet.

A 18-as válaszoló leírta azt, amit sokan érzünk - sajnos.

# 11

Én voltam nyaralni egyedül. Nem bántam meg. Akkor épp nem volt párom, a barátok közül pedig senki nem ért rá, vagy azért, mert már családosok vagy pedig nem tudtuk a szabikat összeegyeztetni. Én meg úgy voltam vele, hogy ha már muszáj kivennem szabadságot, akkor nem fogok a négy fal közt poshadni. Le is foglaltam mindent és csodaszép hetet töltöttem el Barin. Biztos több élmény született volna, ha a szokásos csapattal megyek, de ígyis ettem jókat, napoztam és fürödtem nagyokat, volt városnézés, hajókirándulás is. És magamról is megtanultam egy-két új dolgot. Nagyot lendített például az önbizalmamon, hogy egyedül is elmentem, megálltam a helyem egy idegen országban, a szállástól kezdve a repjegyik mindent tudtam managelni, nem volt problémám a közlekedéssel. Az, hogy még jól is éreztem magam, a hab volt a tortán. Picit változott is a személyiségem, szerintem jobb irányba. Eddig ha itthon nem értek rá a csajok eljönni velem színházba vagy moziba, inkább én is otthon maradtam, mert milyen ciki már egyedül menni. Ma már nem így gondolkodom. Ha tetszik egy film, egy előadás, egy felolvasóest, ha koncert van, társasjáték est, ami érdekelne, egyedül is elmegyek. És sok pozitív élményt szereztem így is. Gazdagabb lettem sok tapasztalattal és sok élménnyel.

Igenis kezdjük el normalizálni, hogy egyedül is ki lehet mozdulni. Aztán ha te kinyílsz, hidd el vonzani fogod azokat is, akik szintén így gondolkodnak a világról.