Miért van manapság annyi kiábrándult magányos ember? Lehet ehhez köze a rossz iskola rendszernek? Illetve a nagyon profit orientált munkahelyeknek? Mit lehet tenni?

"kiábrándult magányos ember"

Vannak emberek akik meglátnak egy hegyet és vagy mászás közben leesnek és utána nem akarnak felkelni, vagy eleve "én ezt úgy se tudom megmászni" megse próbálják és elvegetálnak a padlón.

Én valószínűleg tartom, h ez a modern tökéletességre törekvő világ mellékterméke. Példák:

- Mert a TV-ben mindenki olyan szép és boldog én meg hozzájuk képest olyan selejt vagyok, kinek kell egy csúf selejt, narancsbőrös, lógó mellű, ványadt izomzatú emberféle. Elég szarul is érzem magam emiatt, amitől még búvalbaszottabb leszek.

- iskolában nem megy egy tantárgy, nem értem a fizikát, hülye vagyok hozzá és kész, amit kapok jegyeket tükrözi h ennyit érek

- szüleim kiskorom óta mást se szajkóznak, h "nem vagy jó semmire", "soha semmire nem fogod vinni az életben", ők már csak tudják hisz a szüleim, nekik biztosan igazuk van

- ott egy jó pasi/csaj. Úgy odamennék hozzá, de ha meglátja a rést a fogaim között, biztos kiröhögne, meg se próbálom hát

Meg hasonló okok, sokat fel lehetne sorolni, h miért magányosodik el valaki.

Szerintem a munkahelyeknek nem sok köze van ahhoz h vki elmagányosodik-e, ott éppen inkább több emberrel marad az illető kapcsolatban, kivéve az olyan állások, mint pl. bakter, erdész. A munkahelyen meg mindenhol meghajtják az embert, akár szalag mellett, akár pénztár mellett, vagy postásként dolgozol, mindig a te melód tűnik a nehezebbnek, meg aztán biztos lesz egy munkatárs vagy egy ügyfél, aki a saját lúzerságát és dühét rajtad fogja levezetni, csak hogy nehogy már jól érezd magad.

Az iskolai rendszer tényleg elég kaka, remélem pár száz éven belül megreformálják. Aki jól megreformálja tuti kap Nobel-díjat érte. :D

Annyi mindent tanítanak ott 10-16 év alatt, aminek a nagyobbik részének az életben nem vesszük hasznát és annyi mindent nem, amire meg szükség lenne.

Miért nem érdeklődési körnek megfelelően tanítják a gyerekeket?

Ha egy gyerek már fiatalon tehetségesnek mutatkozik egy bizonyos sportágban, miért nem már a korai éveiben arra az útra terelik, helyette meg humán meg reál tárgyakkal "kínozzák".

Vagy egy matek-fizikazseni gyerek, akinek meg a testnevelés és a nyelvek voltak a rémálma (ilyen osztálytársam is volt).

Vagy aki orvosnak készül, miért nem tehetné ki a tantárgyainak 70%-át a biológia, az irodalom meg nyelvtan "kárára".

Gondolom mindenkinek megvolt a maga kedvenc tantárgya amit szívesebben, elmélyültebben tanult volna az "utálom" tantárgyak helyett.

Semmi értelme (!!!) olyasmit tanítani a gyerekeknek, ami nem az érdeklődési körük és abszolút nem érdekli őket. Mondhatnátok, "De hát ez általános műveltség!". Általános ide vagy oda, ha nem érdekel, akkor úgy is csak annyira tanulom meg h éppen átcsússzak belőle, a suli után meg úgy is elfelejtem azt a keveset is ami megmaradt. Vagy 6 évig tanultam oroszt, nagyon utáltam, ha 10 szóra még emlékszek, akkor sokat mondok. Fizikától mindig is irtóztam, még ha egy nagyon egyszerű feladatot elém tennének, se tudnám megcsinálni. Ha a csak a testnevelés órákra gondolok, görcsbe rándul a gyomrom tőle, annyira utáltam, én be is tiltanám mert életveszélyes "tantárgy". Történelem? Na az volt még amit ki nem állhattam, és ha valamit tanultam is belőle, mára már teljesen eltűnt, nyoma sem maradt. Nekem pl. ezért felesleges volt ezekre a tárgyakra éveket elpazarolnom az életemből, mert semmi hasznukat nem veszem és nem érdekelnek.

Helyette szívesebben tanultam volna (ami kiskoromban nagyon érdekelt és sokat olvastam róla) csillagászatot vagy gemmológiát, de ezekről se általánosban, se gimiben még csak szó se esett. Aminek számomra csupán haszna volt az írás-olvasás, néhány érdekesebb irodalmi mű megismerése, alap matek, angol, ének-zene, rajzolás - 12 év alatt ennyi volt az amit volt értelme megtanulni, a többi csak időpazarlás volt számomra és csak arra volt jó h kevesebbnek érezzem magam attól, h azokkal nem boldogulok jól. (Nyilván ha valakit vmi nem érdekel, nehezebben is tanulja meg.)

Nem kéne attól tartani hogy érdeklődés hiány miatt egy-egy tantárgy "kihalna", mert mindig vannak gyerekek, akik szeretnek bütykölni és jó mérnökök lennének, akik bújják a legfrisebb pc magazint és informatikusak lesznek, akik történeteket írkálnak és lehet később pont ebből élnek majd meg, vagy aki tele van szereplésvággyal és imád énekelni, felnőttként operaénekes lesz, mert kiskora óta megkapta a szükséges támogatást h ezen a téren ki tudjon teljesedni.

Minden embernek megvan a maga speciális "skillje", erőssége, amiben jobb lenne mint a többiek, csak nem tudott kiteljesedni mert nem kapott rá lehetőséget, vagy egy kudarc miatt letört az ambíciója és feladta és inkább belesüpped az átlagos szürkébe. Az ilyesmi is kiábrándultságot okozhat, a mellőzöttség, értéktelenség érzését keltheti.