Van egyáltalán valami értelme az emberi kapcsolatoknak?

És téged nem mozgat a segíteni akarás?Vagy valami ami jóval túlmutat az embereken és viselkedésükön?

Bennem megvolt mindig ez a "valami alkotni akarok" érzés,ami mindig is itt lesz velem életem végéig.

Én hülyének tartom azokat a robotokat akik azért élnek,mert megszülettek,és egész életükben dolgoznak,idegeskednek,dolgoznak,idegeskednek,dolgoznak...végül semmit sem csináltak, csak karriert ami ló__**.Csak egy önző cél.Egyszer élünk,nem ilyen hülyeségekkel kéne tölteni a hátralévő időt,hogy veszekedés,munka,idegesség...stb

De lehet én vagyok idióta hogy nem állok be a mások által kialakított monoton életbe.Szerintem mindent lehet csak akarni kell.

"Igazából nem siránkozok és nem kesergek, csak azon merengtem, hogy simán lehet emberi kapcsolatok nélkül is teljes életet élni, sőt még talán rengeteg stressztől kíméljük meg magunkat. Elfogadtam ezt. Mint a rezignált öregember a közelgő halált. Rájön, hogy közelebb áll már a földhöz. A valósághoz és a temetőhöz. És nem fél tőle, nem sajnálkozik, inkább felkészül rá, tart károkkal várja, nyugodtan és megadóan. "

-Nos jelképesen értettem,a siránkozást,ne vedd magadra.

Egyébként van benne valami amit írtál,és Igen tökéletesen le lehet élni egy életet a másik nélkül.Bár én a verziót max a barátokra értem,személy szerint nekem voltak barátaim régen,minden megszakítottam a kapcsolatot,mivel nem bíztam bennük eléggé.Most már csak egy valami vezérel,hogy saját családom lehessen.A végtelenségig úgysem bírnád ki józan ésszel egyedül...az ember társas lény,megőrüléshez,vagy öngyilkossághoz vezethet.

Szerintem keress magadnak elfoglaltságod,majd máshogy látod te is ha lesz valamiben számottevő sikered.Hisz te írtad,jártál irodalom szakkörre,esetleg folytathatnád a dolgot,vagy csinálj mást.Ez a megfutamodás,és előre elkönyvelés dolog kissé nekem nagyon gyengeségre mutat,és azt gondolom benned is jócskán lehet hiba,csak úgy mint a másikban,vagy bennem.Ez tényleg csak rajtad is áll.

én azon csodálkozok hogy egyáltalán találni ilyen gondolatokat errefelé, és az ilyen emberek nem ölték még meg magukat.

természetesen ez nem feltétel nélküli bókolást jelent, mert a kifejtés magában hordozza a probléma lényegét: emberségünket.

a donnie darkos mondás jutott eszembe: minden élőlény egyedül hal meg.

a kozmikus és időtlen magányunk persze ott hordozzuk magunkban, el kell döntenünk, hogy a boldogságunkat feláldozzuk "társaságért", vagy fordítva de ez egy ördögi mérleghinta: álbarátokban nincs boldogság, sem teljes magányban.

de tényleg így van ez, valami hiányzik belőlünk, és másokkal próbáljuk kiegészíteni, talán kicsit olyan ez, mint az androgün mítosz, csak midnig más hiányzik, és mást kínálunk.

természetesen ez nem jelenti azt, hogy nincs különbség egy világi kallódó, habzsoló ember és pl egy megbékélt szerzetes közt.

értelme annyi van, amennyit látunk neki. vagy megteremtjük, vgy keressük, vagy nem látjuk.

de ha úgy értelmezzük, én nem látom értelmét ennek a sok színjátéknak. sokszor sajnos nem is színjáték a primitív életmód.

erre mondta böjte csaba: a gonoszságnak és a tudatlanságnak csak akkor tud "ártani" az ember, ha tanít és terjeszti a szeretetet.

az elsővel egyetértek, de attól tartok ez kicsit túlmutat ezen.

" McAnnee válasza:

Szerintem elég szomorú, ha eddig csak olyan emberekkel találkoztál, akik becsaptak, elárultak vagy hasonlók...az emberek különbözők. Ne add fel a keresését a kapcsolatoknak, mégha most reménytelennek is látod a helyzetet. Meg fogod találni azt/azokat a személyt/személyeket, akikben 100%-osan megbízhatsz!!:)"

ezzel nem értek egyet, szerintem egy ilyen megfogalmazásra képes ember nem 2bites buzdítást igényel.

kérdező:

a céljaid jónak tűnnek és önzetlennek, de valóban pikantéria, hogy a filozófus nem illik bele a társadalomba, mert "nem része". az egyszerű ember nem akar sokoldalú lenni, praktikus, elmélkedő, könyörületes, tájékozott, stb. ő csak büszke akar lenni magára, a világ közepén állni, elismerve lenni egy halom színész által. szeret gyűlölködni, drogozni, szexelni, kliséket hallani, normálisnak lenni, és nem változtatni (változni).

"Miért születtél meg és cseperedtél pont emberként és pont olyan adottságokkal, pont olyan környezetben, családban...? A sors lehetne egy kiszámítható képlet, amit matematikával meg lehetne határozni? Ugyanígy a véletlen annak a képletnek az egyik tényezője, és minden létező élet egy szerkezetnek a része lehetne? "

káoszelmélet. pont az a lényege, hogy kiszámíthatóan nem kiszámítható. mivel a múlt folytaátsa vagy, értelmetlen azon kívül más okot keresni a veled történtekben. hiszen ha létezik reinkarnációs és ez csak tapasztalás, akkor mire jó odafent? vagy mi értelme van a nirvánának?

"az egyedüllétben erősség rejlik"

aztán ki tudja, talán pont az az erős ember, aki gyengeségét bevallva segítséget kér. nézőpont kérdése.

"Én is sokat csalódtam az emberekben, nagyon sokat bántottak már gyerekkoromtól kezdve és volt is egy antiszoc időszakom, amikor abszolút nem voltam kíváncsi senkire. De rájöttem, hogy nem bírok emberek nélkül élni, számomra meg az értelmetlen."

ezt szerintem úgysem fogja senki átélni, akinek nincs benne a jellemében erősen. lehet csalódott tiniként világfájós időszakod, aztán szépen eltűnik a rockerhaj meg a rasta, bekonfromizálódsz az öltönyök közé, mert rájössz, hogy "muszáj" (külső vagy belső okból).

aki kutat, azt a csalódás motiválja, de nem formálja.

ritkán találok ennyire tudatosan figyelő embert, kíváncsi vagyok a tapsztalataidra. mondhatni információs üzlet céljából beszélnék veled.