Van úgy értelme az életnek, hogy az embert kamaszkorában a kortársai totál kiutálják, kiközösítik?

Ez van,mégis szeretek élni :)

Értelme is van a létezésemnek, mert hiszem hogy nem véletlenül születtem meg!

Néha-néha rosszul érzem magam mégis próbálom elhesegetni a rossz dolgokat! :)

Engem 18 éves koromig mindig mindenhonnan kiközösítettek, kezdve talán nem is az óvodától, hanem már a bölcsödétől (nem voltam átlagos gyerek az igaz.) Nekem is sokszor elegem volt mindenből, főleg abból hogy, nemhogy lánynak nem, de még embernek se nagyon kezeltek, minden gúny tárgya én voltam, főleg általános végén (6.ba új iskolába kerültem, azt a közösséget senkinek nem kívánom). A helyzet gimibe se javult sokat. Gimi harmadikban eldöntöttem elég volt, mert hallottam egy suliról ahol nagyon jó a közösség ( egyetlen barátnőm testvére járt oda), így a gimnáziumot már máshol fejeztem be. Onnantól minden megváltozott, ha igazi barátom nem is lett több, de sokkal jobban éreztem magam, megjött valamennyire az önbizalmam, jöttek a szerelmek is, illetve el tudtam indulni a saját utamon. (pl nem hittem hogy lesz érettségim,mert a tanárok se szerettek, de ma már diplomám is van)

Másik kérdés hogy borzasztó szeretethiányos, ugyanakkor bizalmatlan vagyok, ami a párkapcsolataimban jelent problémát, de ez lehet nem ettől van

Szóval kitartás, a diák éveket túl kell élni, de utána lehet minden rendbe jön :). Nekem az is sokat segített, hogy van egy hobbim, és amikor megtaláltam az ehhez kapcsolódó szakkört, szintén sokat javított a közérzetemen :)

velem is szemétkedtek az osztálytársaim, a mai énemhez képest egy rakás nyomor voltam.

nagyon nyomasztó élmények értek a középsuliban, de már nem bánom, mert ha körbenyalták volna a valagamat, akkor most lehet hogy egy nagyképű ribi lennék.

éld túl ezeket az éveket, az élet majd kárpótol később. most minden tiszta happy, imádom a munkámat, a kollégáim elfogadtak, úgy érzem vagyok valaki, a párom a legfantasztikusabb ember akit ismerek, 6éve együtt vagyunk, sínen van az életem :)

Én lefoglaltam magamat. Rühelltem őket. Most 35 éves elmúltam, az életem rendben és körbenézve azt mondhatom, sokukat jó sok körrel megelőztem az életben. Nem értem el mindent, amit szerettem volna, - de a lényeges dolgok majdnem mind megvannak.

Azt hiszem, inkább az ő életük sikerült sok esetben szánalmasra. Ugyanakkor van olyan is köztük, akinek 18-20 évesen vagy később nőtt be a feje lágya.

Magammal elég gyorsan megbékéltem. Ezt javaslom Néked is. Olvass, rajzolj és írd ki magadból akár versekben, akár novellákban. Le fog kötni és még fejlődsz is vele minden szinten. Hallgass zenét és fordíts egy rakás dalszöveget - a zene is jobban fog tetszeni. - Szóval az emberi társaság (családi környezeten kívül) viszonylag könnyedén kiváltható.

Ja! Még valami. Osztálytalálkozót szerveztek, nem akartam elmenni - végül mégis elmentem... Az igazi nagy taplók közül egy sem mert megjelenni. Bízom benne, hogy szégyenlik magukat, lelkiismeretfurdalásuk van - mert akkor már ők is észbe kaphattak talán...