Szerintetek van ebből kiút?

19 éves fiú vagyok, sokat dolgozom. Szinte a munka az életem. Semmi boldogságom , semmi örömöm, barátaim nincsenek, minden lány átver , vagy megcsal. A szívem darabokban van, folyton a múlton rágodom, szinte a múltamban élek, ezáltal egy idő után , ha új embert ismerek meg, elviselhetetlen leszeek. mindennap az öngyilkoss*gon gondolkom, és már magamért feladtam a harcot, és a jövömért, beleuntam a magányba , a bizoonytalan, szomorú elkeseredett életembe. Mindenem megvan, de mit ér ez boldogság nélkűl? Fogalmam sincs, de szerintem mély depresszióba estem az utobbi 4 évben. És napról napra egyre rosszabb, de ezt senki sem látja rajtam, mert egy hazug úgymond vidám ént mutatok. De sokan csodálkoznának ha megtenném.. Úgy érzem senki se szeret, az emberek is rossz szemmel néznek rám. Sajnos nem tudom mit tehetnék, mert 1 hetet adtam magamnak, hogy megteszem. És megszüntetem ezt a fájdalmat, mielőtt jönne a válasz hogy " menj el mozdulj ki stb, " egyrészt időm nincs rá , hétköznap . Hétvégén meg vagy pihenek, vagy ugyanúgy dolgozom. Ti ebben az esetben mittennêtek?