Van-e értelme homokosan szenvedni az élettel?

Fogad el magad, lehet családod is, normális életed melegként.

Az önutálat nem vezet sehová.

Én bvzi nő vagyok, és nem szenvedek az élettel, hanem élvezem. Ilyet is lehet csinálni, ezt kapd ki.

Kitaláltam neked egy új célt: tanulj meg németül és költözz Berlinbe. Az Európa egyik bvzifővárosa. Úgy fogsz ott élni, mint hal a _meleg_ vízben, mindjárt nem lesz okod a nagy meleg önsajnálatra.

21 éves homoszexuális srác vagyok és teljes mértékben megértelek. A családom katolikus, mélyen katolikus beállítottságú, mióta tudják rólam hogy a fiúk felé húzok azóta teljes tabutéma lett közöttük a magánélet. Az életem napszámra megy, már meg sem tudom különböztetni egyik hétköznapot a másiktól annyira fekete meg fehér számomra az egész világ. Nekem is megvannak azok, akikért mindent megtennék, és akik többet érnek nekem mint saját magam. De mégsem érzem teljesnek az életem.

Hidd el, nem vagy egyedül! Ne add fel!

(Ha szeretnéd, nyugodtan írj nekem.)

- meleg vagyok

- nem szenvedek.

Röviden: rajtad múlik, hogy hogy érzed magad az életedben, az életedet jelentős részben te magad irányítod. De természetesen ezen változtatni, hogy hogy érzed magad a bőrödben, az rohadt nehéz. Ha gondolod, írj, beszélgethetünk.

Én sem látom sok értelmét az életnek. Ha maghalunk, teljesen mindegy lesz, hogy ki mit csinált az életben...lehetett véreskezű diktátor vagy ezreket megmentő csodaorvos...ugyanúgy a kukacok eledele lesz a nagy semmiben. Szóval teljesen mindegy az egész.

De szerintem hallgass az előzőekre és találj valami illúziót és hitesd el magaddal, hogy van értelme. Szerintem nálad is működik ez a féle életösztön, ha még élsz. Esetleg költözz, kezdj valahol máshol új életet. Bár az nem annyira egyszerű.

"Olykor úgy érzem , hogy sokszor eldobnám az életem értük (családdal ugyanez a helyzet) , hogy elfogadjanak."

Mi értelme az elfogadásuknak, ha már nem élsz? Eső után köpönyeg? Ezt nem gondoltad át alaposan.