Hogyan tudnám hozzászoktatni magam a gondolathoz, hogy valószínűleg nőként nem fognak majd szeretni, nem lesz kapcsolatom?

Úgy vagyok vele, hogy ha 24 évesen sem tudtam kapcsolatot kialakítani (persze, nyilván ennek is lehet/van oka) akkor valami tuti nincs rendben velem, hiányzik belőlem valami, stb. De az tény, hogy nőként még sosem szerettek, ezért gondolom ezt.

Nincs egyébként ezzel baj, mert én nekem nincs is tapasztalásom a "másik oldalról", hogy milyen amikor szeretnek, de valamikor eszembe jut.

Feleslegesnek tartom ezen gondolkozni, bár túl sokat azért nem szoktam.

Aszexuális biztos nem vagyok, inkább az ellenkezője.

Na mindegy is, persze, amúgy a barátok jó ha vannak, az is sokat számít.

Barátként már szerettek (válaszolva a kérdésre).

Amúgy én sem sírok emiatt, mert nincs rá időm, meg csinálom a dolgom, csak mit tudom én úgy hetente-kéthetente eszembe jut. De felesleges, bőven elég lenne, ha csak félévente egyszer gondolnék rá 5 percig, aztán minden megy tovább, ahogy szokott.