Van más is aki egyáltalán nem találja helyét az emberek között?

Nyilván vannak. Egyszerűen nem tudtam milyen címet adjak a kérdésnek ehhez a leíráshoz.

Azon tűnődöm miért nem sikerült komolyabb baráti kapcsolatokat kialakítanom, és arra jutottam valahogy mintha nem egy síkon mozognánk. Az egy dolog hogy szellemileg nem sok emberrel vagyok közös nevezőn. Más világnézet, más az érdeklődési kör. Nem sok emberrel tudok azokról a dolgokról beszélni amik engem érdekelnek, például történelem, politika, keleti filozófia, kultúra... Nem azért mert ne lennének olyanok akiket valamelyik tárgy szintén érdekel, de az eltérő világnézet miatt olyannyira másképp látjuk és értékeljük ezeket hogy az több ellentétet szül, mint közös kapcsolódási pontot. Nem mintha az eltérő nézetek nem szülnének elég ellentétet a mindennapokban.

Hát ha már ennyit emlegettem ezt az eltérő világnézetet akkor megpróbálom kifejteni mikben is nyilvánul ez meg.

Ha történelemről van szó akkor én nem gondolom hogy a középiskolai tankönyvekben megfogalmazott állítások feltétlenül a kőbe vésett igazságot jelentenék. Sőt azt sem hogy a (jelenleg)konszenzussal elfogadott tudományos(vagy kevésbé tudományos) elméletek azok lennének, amennyiben tudományosan kifogásolhatóak, és bizonyítható az ellentéte vagy más megközelítése is egy témának.

Nem gondolom hogy politikát a főirányú média alapján kéne értékelni, sem azt hogy a filozófiát a liberális, elferdített,new age szagú köntösben kéne elfogadni.

Nem sok kultúrát látok, a jelen kor kulturálatlanságában, és ami van az sem az ami mögött reklám is áll.

A hétköznapokban ami irritál, hogy szerintem az korombeliek java része teljesen felborult, torz értékrenddel rendelkezik. A mentalitásuk is olyan mintha egy képzeletbeli világban élnének, céltalanul tengődnek. Akarni persze sok mindent akarnak, csak a van egy célom, meg "szeretnék ezt meg azt" szerintem nem ugyanaz.

Hogy értékesen töltsük együtt a szabadidőt meg szintén esélytelen. Unom hogy a legtöbb emberrel annyiban merül ki a közös program hogy beülünk valami kocsmába, beszélünk a semmiről aztán hazamegyünk. A semmiről beszélünk, mert ha valami komolyabb dolog felé terelném a beszélgetést akkor a válasz egy "aha" és megy tovább a hülyeség. Természetesen nem kell mindig hú de mély dolgokról beszélni, de a néha felmerül hogy valamelyikünknek netán valami problémája van akkor jó lenne ha nem egy "aha" lenne a válasz.

Nem gondolom hogy 19 évesen nekem állandóan a büdös kocsmában kéne ülnöm ha találkozni akarok valakivel és ne lehetne elmenni sportolni,túrázni valami programra, akárhova. És ezt nem azért mondom mert én egyáltalán nem iszok alkoholt, alkalomadtán jó, de nem hinném hogy anélkül valaki ne tudná jól érezni magát, vagy ha nem akkor ott valami baj van.

Na, remélem nagyjából körvonalazódott a probléma.

Amiért igazán pocsékul érzem már magam az az, hogy az elmúlt években megismertem 1-2 embert akivel hasonló a világnézetünk és az érdeklődési körünk is, viszont a nagy "egymásratalálással" járó kezdeti örömködés, meg lelkesedés után nem lett a dologból semmi. Egy ideig rendszeresen beszéltünk, aztán ritkábban meg kevésbé tartalmasan, amikor felvetettem hogy találkozhatnánk akkor mindig volt valami kifogás, a végén meg rájuk írtam és vissza sem írtak. Az okát azt nem értem, konfliktus nem volt köztünk és nem találkoztunk olyan sokszor hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le egymásról, nekem szimpatikusak voltak, meg állítólag velem sem volt baj, de ennyi. Nem erőltetek senkire semmit, szóval én sem zargatom őket, csak nem értem. Nyilván ismerkedni kell tovább és akkor hátha lesz majd 1000-ből 1-nél kölcsönös szimpátia. Csak már nem tudom hol keressek tovább.

Jártam sportolni, aktívan politizáltam egy időben, iskolában, munkahelyen, interneten, programokon, különféle közösségekben is próbáltam már de sehol nem értettük egymást. Ezt ne úgy értsétek, hogy veszekedtünk meg ellenséges viszony volt köztünk. A legtöbb emberrel jól kijövök, elbeszélgetünk, kedvelem is őket, de mélyebb emberi kapcsolatok nem jönnek létre.

Van barátnőm és nagyon jó a kapcsolatunk, viszont a barátságok valahogy kimaradtak az életemből és ezt hiányolom.

Na szóval erre irányul a kérdés, hogy van-e itt olyan aki hasonló helyzetben van/volt?