Ti mit gondoltok erről, hogyan kezeljem a helyzetet?

Elkezdtem ismerkedni egy 30 éves férfival, interneten, ráadásul én kezdeményeztem. Tudom valaki már ennyi alapján elítélne, de most itt nem ez a lényeg.

Beszélgetni kezdtünk, de nagyon rövid válaszokat írt, nem tűnt túl érdeklődőnek. Meg is említettem neki, hogy nem szeretnék tolakodó lenni, nem akarok fölöslegesen zavarni, de így sajnos nem tudom, mi jár a fejében, én pedig nem akartam erőltetni a dolgot. Azt mondta, hogy lehet, h kicsit szűkszavú, de kérdezzek nyugodtan, ő válaszolni fog mindenre. Folytattuk a beszélgetést, kicsit már érdeklődőbb lett, de egy laza kis beszélgetéstől még nagyon távol vagyunk. Okos, értelmes, jó munkája van, szerintem nagyon helyes is, de nagyon más, mint a legtöbb ember. Megtudtam, h egyedül él már 13 éve! Vagyis még fel sem nőtt igazán és már egyedül kellett boldogulnia. Úgy sejtem, hogy a szülei válását követően alakult így. Nem ismerem még túlságosan, de úgy érzem, hogy ez a sok évnyi egyedüllét tette ilyenné. Persze biztosan voltak kapcsolatai közben, de azokról nem tudok részleteket. Belegondoltam, hogy valaki kamaszkora óta egyedül él, a maga ura, nyilván neki már nem fura, hiszen hozzászokott 13 év alatt. Így viszont azt hiszem már érthető is a zárkózottsága, a bizalmatlansága. Ezt szokta meg, jól elvan így, gondolom nem könnyű csak úgy beengednie valakit a saját kis világába. Ugyanakkor én szívesen megismerném jobban is, nagyon kíváncsivá tett, úgy érzem ő sincs rossz véleménnyel rólam. Egyszer már szóba került egy személyes találkozó lehetősége, de csak említés szinten, semmi konkrétumról nem volt szó, elterelődött a téma. Viszont nagyon nehéz egyről kettőre jutni vele, mert így a rövid válaszai miatt elég döcögősek a beszélgetések. Ha más így reagálna, valószínű már hagytam volna a fenébe, mert nem akarok ráakaszkodni senkire, aki nem érdeklődik felém, de vele sokkal bonyolultabb a helyzet.

Úgy érzem, hogy idővel egyre jobban képes megbízni bennem, egy nap alatt is láthatóan nyitottabbá vált. A legnagyobb problémám viszont az, hogy így nagyon nehéz beszélgetni vele. Nem akarom folyton én faggatni a kérdéseimmel, de anélkül megakad a beszélgetés. Még mindig nagyon szűkszavú és így nem könnyű továbbvinnem a beszélgetést.

Nem tudom, volt-e valaki hasonló cipőben, akár az én, akár a másik fél oldaláról, de ha valakinek bármi ötlete, hasznos gondolata, tanácsa lenne, hogy mihez kezdjek a helyzettel, azt nagyon megköszönném!