Ez vajon a kapitalista világnézet következménye?

Nem a rendszervaltas hozta a valtozast, hanem:

Politikai korrektseg a munkahelyen

Munkahelyi egeszseg es biztonsag

Hajsza a penzert, tobb legyen mint a szomszednak

Sztressz

Magas arak, sokkal nagyobb igenyek, Balaton mar nem jo, Jamaica kell.

Ha a rendszerváltás előtt és után éles különbséget tapasztalsz, akkor köze lehet hozzá. Mindenki rohan a dolgai után, sok az intéznivaló, a túlóra. Felteszem, bár nem dolgoztam 1990 előtt, nem féltette mindenki úgy az állását, mint mostanság.

Ehhez hozzátette a maga részét a technológia, a tv, okostelefon, internet elterjedése, ami furcsa mód éppen a szociális kapcsolatokat rombolta tovább. Egy nagyfokú elidegenedés tapasztalható a társadalomban, és sajnos én is azt veszem észre a közvetlen környezetemben, hogy senkinek semmire nincs ideje. Engem is beleértve.

Tenni lehet ellene, de ez soktényezős, szűk családi körben még megoldható az összejárás, de unokatestvére/nagybácsi szinten már jóval nehezebb.

Ennek ellenére csak magunkat hibáztathatjuk, hogy nem sikerült jobban alkalmazkodni a változásokhoz. Hogy meghalt bennünk valami.

Kapukon belüli munkanélküliség idején, amikor annak is kellett, hogy munkahelye legyen, aki nem akart melózni, össze lehetett hozni ezeket a bulikat. Most meg kifizetjük az árát is, a munkahelyen dolgozni kell (mit ad Isten:-)).

A családi összejárások változ(hat)nak az ember életkorával is, nem hiszem, hogy ennek sok köze van a rendszerváltáshoz. Sógornőmék háza bőven a 90-es években épült kalákában, ahogy tesómék házát is így újítottuk fel 2000 után, nálam is itt volt a család pár éve kérés nélkül.

Akkor fiatal voltal, ma oreg vagy, ennyi.

A fiatalok ma is osszejarnak, bar a munkahelyen nem szokas a pialas, ez igaz.

Ma mar a munkahelyen dolgozni jsrnak, nem szalonnazni es pialni. Regen be es kiblokkoltak, de termeles nem sok volt.

Ingyen Ma mar senki nem malterozik. Ha kell haz fizesd meg.

Bulizas ma tobbe kerul.

Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen én is (34 éves vagyok most) de én is azt tapasztaltam, hogy régen mindig összejártunk, most pedig minden kapcsolat megszakadni látszik...

Minden téren ezt tapasztalom és volt "szerencsém" látni, hogy művelődési ház üresen áll a nap nagy részében, szerveznének programokat, de nincs kinek...

Valaki, aki pár évvel idősebb nálam, mesélte, hogy gyerekkorában nem akart focizni, pedig lett volna kivel, tele voltak az utcák, kamaszként meg azt tapasztalta, hogy hirtelen eltűntek az utcáról akikkel lehetett volna focizni.

"most pedig minden kapcsolat megszakadni látszik... "

Mert 34 evesen nagyon sok embernek mar csaladja van, kisgyerekei. Persze hogy nem jarnak el ugy mint regen.