Hogy tudnám elfogadni, hogy nincsenek barátaim és soha nem is lesznek?

Miért gondolod hogy már nincs remény? Én bár sosem voltam túl népszerű, egy pár barátom mindig volt. A középsuli elvégzése után ezek jórészt megszakadtak, vagy csak nagyon meglazultak. Jó pár évig nem voltak egyáltalán barátaim, de most megint van egy baráti társaság, ahova tartozok. Sosem érdemes lemondani magadról. Legyél mindig nyitott az új emberekre, akkor is, ha elsőre nem a legszimpatikusabbak.

Mennyi idős vagy?

Azért szerintem a reményt ne add fel teljesen!

Esetleg valami alkotó tevékenységbe kezdhetsz - ha vannak hozzá otthon eszközeid. Írhatsz naplót, amiben kitisztázod a téged zavaró gondolatokat és eldugod úgy, hogy más ne férjen hozzá.

Ha később visszaolvasod a leírtakat - mikor kedved tartja - nem kizárt, hogy nem jut eszedbe valami érdekes ötlet/megoldás.Vannak önsegítő szakkönyvek is - életvezetési tanácsokkal.

(Persze mindennel nem muszáj egyetérteni, amit olvasol benne, de szerintem vannak hasznosítható gondolatok. Én éppen most olvasgatok egy ilyet... eléggé érdekesnek találom a tartalmát.) Könyvtárból lehet kölcsönözni esetleg - ha megteheted.

Vagy próbálgathatsz különböző testgyakorlatokat is, amik élénkítenek, frissítenek, felpezsdítik a vérkeringésedet.

Ha azt érzed, hogy kezded feltalálni magad a saját világodban, előbb-utóbb kisugárzik másokra is. Azután már nem leszel magányos...

Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog!!! Kitartás, én - így ismeretlenül is - szurkolok Neked!!!

Keress valami hobbit amit nagyon szeretsz, szívesen csinálod. Ha ez megvan, biztosan találsz majd még másokat is akiknek ez a hobbijuk. Ha egy közös hobbi összeköt, sokkal könnyebb barátokat is találni.

Ha mindenképpen abban gondolkodsz, hogy nem lesznek barátaid és hogyan bírkózz meg vele... hát az nehéz kérdés. Próbálj arra gondolni, hogy mi az amid VAN. Gondolom vannak szüleid/testvéreid/szobád/tárgyaid/fizikaileg egészséges vagy... próbáld értékelni azt amid van, gondolj bele, hogy nagyon sokaknak még ennyi sem adatik meg.

Ez a gondolkodás átmenetileg segíthet, de azért próbálj barátokat szerezni :) ne szenvedj sokáig... tegyél ellene.

Barátokra szükség van.De tapasztalatom azt mutatja,hogy igazi barát az életben ritkán adódik.Nekem is csak pár "darab" (viccesen fogalmaztam) van belőle.Becses kincsként őrzöm őket.Törekedj rá,hogy te légy mások barátja,és ne te akarj kapni egyet.(A törekedés nem tolakodás,inkább csak a jó szándék kifejeződése legyen)

Ha igazán őszinte akarok hozzád lenni,el kell mondjam,hogy nekem sem volt igazi barátom 21 éves koromig,míg el nem jött az ideje annak,hogy találkozzam Jézussal.Aztán Ő gondoskodott nekem igazi barátokról,és megtanított egy egoista embert baráttá lenni.