Saját magam megnyugtatására szeretnék kifogást hogy miért nem lehet barátnőm. Ez talán jó lenne?
18 éves fiú vagyok és engem sokat bántottak az osztalytarsaim...(lelkileg) és senki sem torodott velem.
Magamba fordultam és 1. oszályos korom óta nincsenek barátaim.
Óvodás koromban még természetes hogy azt sem tudtam mi az a barát.
A mostani osztalytarsaimon kívül (őket sem szeretem,mert bunkók) ha vége a suliban akkor a szüleimen kívül senkivel sem szoktam beszelgetni. (Nem azért mert nem akarok,hanem,mert elültettek a fejemben hogy Én nem számítok,így nem merek beszélgetni)
Saját magamat szeretném megnyugtatni egy indokkal hogy bár tudom hogy simán el kellene kezdenem beszélgetni random lányokkal pl. Tescoban vagy valahol (bár nem sikerülne) és olyan nyomasztó hogy nem teszem ezért arra akarom fogni hogy semmiről sem tudnék vele beszélgetni, mert semmit nem csinálok és úgy is elmenne 1 perc után,mert unalmas vagyok.
Ez jó lenne hosszútávú magyarázatnak?
Mert voltak már más magyarázataim,de rövid időn belül rájöttem hogy azok rosszak,mert nem támaszkodhatok rá.
válasza:Ez jó lenne, hogyne.
Talán nem is magyarázat hanem ez a valóság.
válasza: válasza: válasza:*nyugodtan szolitsd le oket
De ha nem hát nem, akkor magyarázd be magadnak amit szeretnél😄
válasza:Ne beszélj be magadnak semmit, élj a valóságban, változz és változtass, tegyél a saját boldogságod érdekében. Én nem szerettem volna kapcsolatot, elzárkóztam az emberektől, visszautasítottam minden közeledést, erre majdnem 17 éves koromban hipp-hopp jött a szerelem, tőlem függetlenül. :) Természetesen ismerem a sztereotipikus nemi szerepeket, de lehet nálad is kezdeményezni fog egy lány. Ha meg nem, akkor sem ekörül forog a világ, hozd helyre magad, minden oké lesz. :) Talán érdemes lenne egy pszichológus is, de ahogy érzed. Ha szeretnél beszélgetni, írhatsz privit. :)
19/L
válasza:Bár ilyen pici problémám lenne :)
Én már ott tartok, hogy tudom hogy nem is lehet, még ha akarnám sem, mert zárkózott vagyok, és szélsőségesen szétcsúszott mondhatni "csak egy mozgó halott" és már semmiben nem hiszek. Hogy miért élk még? Nem tudom. Minimális remény vagy a félelem? Mindegy, úgyis beledöglök valamibe lassan.
válasza:Nem értem a problémád lényegét.
Ha bemagyarázol kifogásokat, azzal semmi sem változik. Ha nem magyarázol be semmit, semmi "önhitegetőt", azzal sem változik a helyzet.
Legalább azon a ponton vagy, hogy felismerted, hogy amiket gyártasz a fejedben, azok csak kifogások.
De végül is csak akkor nyugszol meg őszintén, ha találsz valakit.
Vagy van aki attól nyugszik meg, hogy elképzel "egy módot", ami által "szerezhet" barátnőt. Pl. a kinézetére gyúr, kondizik, stb. (ezt nem úgy írom, mintha ilyen lennék:))) Vagy minél jobb ember akar lenni, amivel "bevonzza" a szerelmet. Vannak, akik úgy szint nem próbálkoznak eléggé, nem mernek ismerkedni, csak félszeg módszerekkel magyarázzák be maguknak, hogy lehet kapcsolatuk, ha ők "ilyenek-olyanok" lennének, megváltoznának.
A lényeg úgyis azon van, hogy ismerkedni kell, nem kell be****ni, ha nem is kezdeményezel, de minimum nyitottnak lenni azzal, akivel jó lehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!