Tulajdonképpen mi értelme van leélni egy egész életet?

Semmi értelme, főleg ha szenvedsz... azt is elmondhatom h a pénz nem boldogít, és az egészséget nem lehet megvenni.

Már kisgyerekként is szarnak ítéltem az életet és ez azóta csak egyre fokozódik. Ha legálisan, könnyen elérhető lenne barbiturát már évekkel ezelőtt gondolkodás nélkül bevettem volna. Az a gond h 10.ről kiugráshoz sincs garantálva a halál, láttam pár túlélőt. Nem depressziós vagyok hanem reálisan szarnak látom a világot, amióta kijöttem anyámból csak szenvedek. 24/L

Gondolj bele!

" Az élet egy hegymászás"

Még nagyon lenn vagy a hegy lábánál ( elindulni nehéz ) , csak a 20-as éveidben jársz! Legyenek céljaid , ne maradj hitetlen! Az élet is csupán azokat fogja támogatni , ami te hozzád valók.

Láttam a kulcsszavaidat és gondolom azok hiányoznak neked amiatt nincs életkedved. Hidd el senkinek sem könnyű!

Bennem is megfordult ez a gondolat a fejemben ,( nekem sincs senkim mégis próbálok alkalmaszkodni ) én is még nagyon lenn vagyok a hegy lábánál .

De minden nap egy új nap , vannak rosszak és vannak nagyon jók. Próbáld meg meglátni mindenben a jót! :)

Járj sikerrel , és remélem én is azzal fogok :)

Elkezdtem vezetni a hangulatomat naptárban. Dailyo Mood Tracking App segít ebben a telefonon. Figyelmeztet, hogy írjam le, meg követi, statisztikát csinál.

2 hónap alatt volt 5 nap, amikor jó dolog történt velem. 23 nap volt közömbös és a többin minden nap voltak öngyilkos gondolataim.

35 évesen, egy diplomával egy átlagnál jobb fizuval és hatalmas felelősséggel a hátamon szenvedek minden nap és nem látom a jövőt és azt, hogy hol leszek 2 év múlva. Nemhogy 10 év múlva, de 2 év múlva.

Sokáig élni? Nem szeretnék. Szeretnék halott lenni.

Most ki fogok próbálni néhány 30 napos kihívást, hátha megtalálom az életnek azt a részét, ami meg tud cáfolni, hogy a halál az egyetlen dolog, ami kiutat jelent.

30 napos kihíváshoz ötlet: próbáld ki, milyen az élet 30 napig mobil nélkül. Ha a munkádhoz fontos, hogy használd, akkor használd, de csak munkaidőben. Ha kötetlen munkaidőben dolgozol, akkor döntsd el mindig előre, hogy mikor lesz munkaidőd, és mikor lesznek a munkaidőn kívüli időszakok, és csak munkaidőben használd.

Az ilyen agyament appokat meg felejtsd el végleg!

Amit a 31es lány ír, azzal maximálisan egyetértek.

Pár évvel idősebb vagyok nála, de nekem is csak kínlódás az egész élet. Gyerekkoromtól kezdve furcsa egészségi problémáim vannak, amiknek az okát máig nem sikerült megtalálni (igaz, nem is akarták, mert sokkal egyszerűbb pszichés okokra fogni).

Ha lenne rajtam kikapcsoló gomb, már én is megnyomtam volna.

De senkit nem akarok untatni az életemmel. Szóval tegyük fel, h van egy átlagnál értelmesebb ember átlagos családdal.

Gyerekkorában még úgy-ahogy szabadnak érzi magát, aztán általánosban már jön a folyamatos cseszegetés, h tanulj, tanulj, gimnáziumban ez csak fokozódik, aztán jön az egyetem általában.

mondjuk elvégzi, és kezdődik a csodás nagybetűs élet, ami azzal telik, hogy dolgozol, mint az állat azért, h legyen tető a fejed felett, és ha mázlid van, talán találsz 1 embert, aki feltétlenül szeret (legyen barát, vagy párkapcsolat). Aztán hétvégén meg ünnepekkor meg végre pihenhetsz, és lesz egy kis időd magadra.

Szóval nem érzem, h ennek az egésznek lenne értelme és h megtérülne az, h egész életedben hajtasz, mint egy őrült. főleg h az emberek nagy része hulladék: önzők, megbízhatatlanok, buták.

és nem akarok bunkó lenni, de aki ebben a világban igazán optimista, az vagy csak áltatja magát, vagy egyszerűen ostoba. ugyanez a véleményem a közhelyeket puffogtató "mindenben meg kell látni a jót" emberekről is.

"Szóval nem érzem, h ennek az egésznek lenne értelme és h megtérülne az, h egész életedben hajtasz, mint egy őrült. főleg h az emberek nagy része hulladék: önzők, megbízhatatlanok, buták."

Tehát szerinted az ember ne legyen önző, viszont az a bajod, hogy "nem térül meg" önzetlennek lenni? Hát, így tényleg nehéz lehet az élet...

De ha jobban belegondolsz: amíg léteznek önzetlen emberek, addig az is lehet, hogy "megtérül", csak máshogy, nem úgy, ahogy te gondolod, hogy meg kellene térülnie.

"aki ebben a világban igazán optimista, az vagy csak áltatja magát, vagy egyszerűen ostoba. ugyanez a véleményem a közhelyeket puffogtató "mindenben meg kell látni a jót" emberekről is."

Ők boldogan élnek, te meg nem. Ennyi.

Én szivesen lennék halhatatlan. Mindenfélét csinálnék,utazgatnék,végigjátszamam az ösze létező játékot,az összes sorozatot,hónapokat aludnék..

Majd ha megunnám megölném magam valahogy.

Buli lenne * u*