Van még ilyen szerencsétlen ember egyáltalán, mint én?

pont ilyen vagyok en is, en probalok izmosodni, tedd ezt te is, ha erosebb leszel fizikailag tobb lesz az onbizalmad.

>>>Pszichológus.

Szerintem bármennyire is nehéz próbálkozz váltani.Ez igy nem állapot,nem azt mondom,hogy mindenhétvégén bulizni kell de 2hetente azért csak jó lenne kiengedni a gőzt.Illetve biztos vágy egy társra,barátnőre vagy csak egy haverra akinek elmondhatod,hogy mi történt veled.Szerintem próbálkozz,és egyszer úgyis sikerrel jársz.Sok sikert!🙂

Mindig van lehetőség változtatni, de minthogy a változás sokszor komoly fájdalmakkal jár, az emberek inkább benne maradnak a posványban. Kérdés, ki mikor éri el a tűréshatárát? Azt kéne megtudni, hogy miért nincs motivációd változtatni, ha egyszer érzed, hogy szar. Ehhez viszont tényleg egy jó szaki kéne.

Ismerősek a leírtak, de nagy nehezen mások hatására nekem nagyjából sikerült kilábalnom belőle.De egyébként fejben kell eldöntened, hogy változtatni akarsz, tenned is kell érte. Remélem sikerülni fog. L/20

Titok.. helyetted senki nem fog változtatni az életeden!

Ugyanez van velem is, bár az alkoholhoz volt már szerencsém 1-2szer. Ezen kívül minden passzol még a korunk is.

Bár tizenévesen nagyon sok mindent, sok jót megtapasztaltam. A húszas éveim, mikor az életemet kellett volna építeni, úgy el lett cseszve hogy az nem igaz. Évek óta olyan az életem mint egy börtön, se haverok, se barátnő, se életcél, se pénz, se egzisztencia, se semmi. Mint egy zombi. Amit írtál az utolsó előtti bekezdésben szó szerint igaz rám. Olyan mintha egy átok ülne rajtam, ami kimondja hogy márpedig se soha nem lehetsz boldog, neked szenvednek kell! És bármennyire is igyekeztem ez ellen tenni, soha nem lett jobb. Jelenleg olyan tanácstalan vagyok, hogy az őrület szélén állok. Valami olyasmi hirtelen változás kellene, ami fenekestül felforgatná az életemet. Csak hát ezeknek a borzasztó csalódásokkal teli évnek az is lett az eredménye, hogy kegyetlenül bepókhálósodtam. Nem tudok úgy szólni az emberekhez, mint régen, alig vagyok képes bármiféle kommunikációra, de hogy magamat képezzem, itthon, még arra sem. Nyelveket szeretnék tanulni, sportolni, de olyan szinten levagyok terhelve a nagy semmivel, hogy nem megy. Mintha le lennék láncolva, körülöttem meg mindenütt csak köd lenne.

# 9/9: Nah, ezt jobban én se írhattam volna le.