Vannak barátaim, de mégsem?

Sziasztok! Már sok éve szarul érzem magam, mert nincsenek olyan emberek, akikkel ősintén beszélhetnék. Van barátnőm, de a múltban nagyon sokszor megbántott és visszagondolva csak rossz emlèkek maradta meg bennem. Mindig azt mondta, hogy BFF-ek vagyunk, de soha nem éreztem ezt. Ha elkezdek társaságban beszélni, soha nem figyelnek rám és nagyon fáj. Mindenki Más rajtam kívűl jó valamiben, én pedig igazából tényleg semmiben nem érek el kimagasló eredményt. Mivel nem nagyon szeretek megnyílni mások előtt -mert régebben rosszul jöttem ki belőle, ezért félek- senkinek nem tudom elmondani, mi aggaszt, vgy nem vesznek komolyan. Más is van így? És amúgy hülyeségnek hangzik nagyon, de egy képzeletbeli világban élek úgymond, ahol vannak olyan személyek, aivel beszélhetek, nem szarnak le és észre veszik, hogy mibe vagyok jó, jó eredményeket érek el. Nincsen olyan személy, akivel beszélhetek, de mégis jó fejnek tartanak, segítek bárkinek, mégha én szívom meg, de sokszor úgy érzem nem viszonozzák :| Legtöbbször egyedül vagyok, akikkel szeretek lenni és nem csapnak be, egyedül a kutyám, más állatok, és alovak (nem saját, lovardába járok) Mi a baj velem?