Van rajtam kívül bárki akit még az anyján kívül soha senki nem köszöntötte fel a születésnapján?

24 vagyok, férfi. Soha nem voltak barátaim, pedig mindig barátkozok, de nem vagyok szimpatikus az embereknek. Gyerekkoromban se hívtak meg soha bulikra, sehova. Soha, senki nem hívott még fel az anyámon kívül hogy boldog születésnapot kívánjon. Sokat álmodozok hogy milyen lehet egy szülinapi buli ahol engem ünnepelnek. Már elkezdtem titkolni mikor születtem, mert kezdett kínossá válni hogy egyszer sem szólal meg a telefonom a munkahelyemen. A közösségi oldalakon is látszik hogy nekem senki sem ír.

Amúgy más ügyben se szokott senki keresni, már gondolkodtam hogy nem is kéne nekem telefon, csak az internetet használom rajta.

Felnöttként tudtam meg, hogy gyerekkoromban azért voltam kiközösítve mert az apám sok ember életét tette tönkre (sokan vesztették el a pénzüket miatta, sok ismeröse-barátja feleségével vagy egyetemista lányával feküdt le). Emiatt tiltotta meg minden szülö hogy barátkozzanak velem óvodában, általánosban. Feltünö volt gyerekkoromban hogy hiába köszöntem bárhol, nem viszonozták a felnöttek (mondjuk a boltban). Emiatt nem alakulhatott ki bennem a szociális viselkedés. De kedves vagyok és törődök másokkal, csak furcsának tart mindenki. Nem ismerem fel a rosszindulatot, ha nem kedvel valaki azzal is kedves vagyok.