Létezik olyan, hogy lelki machoizmus? Úgy érzem a (mániás) depresszióm átment egy bizonyos élvezetbe. Kezdem élvezni, ahogyan szép lassan meghalok 5-10 éven belül, ez hogy lehet?

Még kamaszkoromra vezethető vissza, tehát kb. 13 éves koromtól van ez. Évekig tartó monoton depresszió, majd erős hasi görcsök, később halálfélelmek nap mint nap a középsuli első két évében. Mire 4.-es lettem, vagyis 19 évesen kezdtem tapasztalni a bipoláris tüneteket, de nem járok orvoshoz, nem is akarok, ezt beismerem. Aki tudja milyen hormonális betegség, az lehet érteni fog.

Nos a tünetek legelőször abban nyilvánultak meg, hogy indokolatlan jókedv fogott el. Középsuli utolsó évében hirtelen megugrott az életkedvem, az átlagom is brutálisan nagyot ugrott, senki, köztük én sem értettem ezt. Az ezt követő éveimben nem járok suliba, családommal melózok. Az indokolatlan felfokozottság és a halálosan lesújtó depresszió ma már nap mint nap váltakozik, ez egy brutális leírhatatlan érzés normál embernek. Van olyan, hogy tele vagyok szerelmes érzésekkel, legszívesebben az egész világot magamhoz ölelném minden mocsokkal együtt, majd a következő másodpercben már nincs értelme semminek. A legújabb és legijesztőbb a hallucinációk. Először csak hangokat hallok időnként, de úgy tényleg tisztán, nem gondolatban. Pl. felprüttyen egy érdekes hang, mint ami a játékokban szokott lenni, vagy egy pillanatra mintha elvennék az áramot a fejemben, megszakad minden hallott hang, de nincs közben szédülés, fájdalom, magas vérnyomás. Ja és az alvásparalízis. Manapság már van, hogy napi szinten tapasztalom. Itt nálam már megszokott a majdnem teljes lebénulás, a hangok kb. 3x-4x-re erősödnek, mint a környezeti, mint a hallucinált zajok, hangok, beszédek, valamint alakokat is látok. Általában mindig ugyanaz, szobámba betör egy nagy darab valaki, megragad a takarómnál fogva és mozgat, fojtogat, lebegtet, rázkódik az ágy, mintha földrengés lenne. Néha arra kelek fel, hogy bár amnéziám nincs, de az 5 éves gyerekkori állapotomat élem újra, mint emlékekben, mint érzelmileg. És amikor ilyenkor kimegyek a házból, akkor más fényben látok mindent, vagyis minden érzékszervek valami múltbéli állapotot aktualizál, vagy nem is tudom. Van itt minden már, az a lényeg...Nos mindezt kezdem élvezni, utóbbi időben rengeteget fogytam, bár így is nagyon sovány vagyok. Étvágyam nagyon minimális, életkedvem, érzelmeim egyre neutrálisabbak, lassan élő zombinak érzem magam, akinek a fájdalom érzete is mintha tompulna. És mindezt már élvezem, vagyis azt, hogy tudom, hogy 5-10 év múlva ez engem megöl. Érzett valaki már hasonlót ilyen hasonló kombinációkkal, mint amiket fentebb leírtam?

Köszönöm, ha elolvastad. (26/F)