Veletek volt már úgy hogy legszivesebben bepakoltatok volna egy hátizsákot és elmentetek volna úgy hogy senkinek se szóltok?

Igen, volt.

Én meg is tettem 2 éve. 20 éves koromban. azért hagytam egy levelet szüleimnek, nehogy eladják a cuccaimat, mert még hazamegyek csak kicsit szeretnék egyedül lenni. ez egy 3 hónapos biciklitúrát jelentett és padon alvást.

Én bekapoltam küldtem egy üzenetet a szüleimnek meg a legjobb barátnőmnek és 2 hónapra Tenerifére mentem. 25 voltam párkapcsolati meg munka helyi problémáim voltak muszáj volt kiszakadnom.

Persze hogy egyedül mentem, ez volt a lényeg. Akkoriban fejeztem be a sulit, még volt egy csomó ösztöndíjam, felmarkoltam a pénzt, bepakoltam a táskámba 2 váltás ruhát és leléptem amíg szüleim nem voltak itthon. telefont se vittem, azt se tudtam hova tartok, csak mentem amerre az út vitt. világosodástól sötétedésik tekertem aztán elaludtam valami mező szélén ahol nem járnak emberek, vagy csendes falvakban valami padon, ahol nem féltem hogy kirabolnak. párszor elkapott az eső is, a ruháimat ilyen útszéli kék pumpálós kutaknál mostam ki. meg patakban :D biztos bolondnak néztek a baromi drága versenybicikli vázán szárogattam a ruhákat aztán végül hazataláltam.

Nekem igen, akkor jöttem rá, hogy a bringázás mennyire kitisztítja a fejet. Azóta minden nyáron körbetekerem az országhatárt. szintén egyedül. még ha nincs is gondom, legalább 1,5 hétre nincs gondom semmire.