Ha allandoan be leszek rugva ezentul, akkor konnyebben viselnem azt, hogy egy nonek sem kellek?

A 27,28-as válaszoló vagyok. Ebbe teljesen igazad van, hogy megéri azt a lóvét és azt a szabadidőt ráfordítani, ha eljön az igazi. Persze, engem is néhanapján bánt, hogy nem alakulnak efelől a dolgok. De valahogy úgy vagyok vele, hogy szenvedni nem akarok olyasvalaki miatt, aki értem biztosan nem szenvedne fordított esetben. Nem azért élek itt ezen a helyen, ebben a percben, hogy átadjam magam olyan érzéseknek úgymond valaki (hiánya) miatt, aki kölcsönösen valószínűleg sose érezné azt, amit én érzek. Fejbe igyekszem eldönteni, hogy igenis, azért sem adom át magam annak a letargikus hangulatnak, mert ő sem tenné meg értem!

Ráadásul ha magabiztos vagy, nem csüggedsz el és nem is foglalkozol vele, több barátod lesz és vonzóbb leszel a lányok számára, hidd el. Én se vagyok egy elveszett alak, csak én azért nem bízok a párkapcsolatba, mert ha adódik is egy lehetőség és tetszik a lány, előadom a jófej srácot, próbálom leplezni az izgatottságomat, majd rögtön az első dolgom az, hogy hárítsam magam körül a szituációt. Hazamegyek, vagy épp sietnem kell valahova, tök mindegy, csak ne kelljen ott lenni egy olyasvalakivel, aki az érzéseimbe akaratlanul is turkál. Bevallom őszintén, el nem tudom képzelni, hogy így hogy lehet egy párkapcsolatot elkezdeni, de ez már az én marhaságom, szomorkodni emiatt akkor sem szoktam. Elgondolkodok rajta, vállat vonok, majd végzem a dolgomat tovább.

A piás srácokat viszont senki nem szereti, semelyik némi ésszel megáldott lány és a cimboráknak a létszáma is csappani fog. Ne a piába keresd a megoldást!