Magányosan lehet a legboldogabban élni?

Szerintem nem èri meg a házasság. Szerződès az ördöggel. ;)

Olyat kapsz, amilyen Te is vagy.

Akkor èlhetsz boldogan ha megtalálod a kinti világ ès a benti világ között azt a pontot ahol nem uralkodnak az èrzèseiden, hanem te magad választod meg őket. (Lehet támadni, fröcsögni, nevetni, èrvelni de ki is lehet próbálni amit leírtam mielött az elfogultság elvakultsághoz vezetne.)

Nem életfeltétel, hogy legyen az ember mellett valaki.

Nem hiszem, hogy tetszeni fog, amit írok, de azért leírom. Az életben kell legyen időszaka a magánynak, hiszen önismereti szempontból nagyon fontos, ugyanúgy az egyedüllétnek is legalább minimálisan az élet részének kell lennie. Nem függhetsz folyamatosan másoktól, és az érzéseid sem, ez esetben a boldogságod sem múlhat csak azon, hogy egyedül vagy-e vagy sem. A boldogság egy rémesen összetett dolog, ami ráadásul emberenként változik, tehát senki sem fogja tudni megmondani neked, hogy egyedül boldog leszel-e vagy sem. Ha az akarsz lenni, akkor neki kell állnod megtalálnod a módját, ami rengeteg idő, energia, munka és áldozat. Viszont van itt még valami. Ahogy nézem elég keserűen tekintesz a nőkre. Ha ezt a múltbéli tapasztalataid alapján teszed, akkor nyilván érthető az ellenséges hozzáállásod, de ez nem fog neked segíteni. Mindenkit bántanak. Kit ez, kit az, kit ezzel, kit azzal, egy lakatlan szigeten ezt el tudnád kerülni, de itt nem. Viszont ha dühös maradsz és ilyen érzésekkel ostromolod önmagad, majd ezen érzések formálta megközelítéssel állsz az emberek és a nők elé, akkor nem fogja senki megfogni a kezed és azt mondani, hogy "én egész életedben boldoggá foglak tenni". Ezt muszáj elengedned. Nem minden ember baltás gyilkos, és nem minden nő viselkedése undort keltő. Tény, hogy egyre kevesebb nő viselkedik úgy, hogy kivívja azt a tiszteletet, amiért aztán esténként sírnak, és bárhogy is hangzik ez, nőként viselkedni és bánni másokkal elég nehéz (magabiztos és becsületes nővé érni, aki megáll a saját lábán és elég erős ahhoz, hogy azt a hátteret nyújtsa egy férfinak, amire szüksége van, gyermeket neveljen, megfelelő otthont és otthonérzetet biztosítson a családjának, erkölcsileg tiszta maradjon, és hasonló finomságok, amikről megfeledkeznek), de ez nem jelenti azt, hogy nincs már ilyen ember sehol, és ezt nem felejtheted el. Nem zárhatsz mindenkit egy dobozba, amire ráírtad, hogy "szar". Kezdd el elengedni a dolgokat, amik megkeserítenek, legyél türelmes, dolgozz a boldogságodon, és ha a saját utadat járod bele fogsz futni abba az emberbe, akivel ezt megoszthatod, aki segít lépkedni az utadon, és aki mellett lehet olyan felhőtlen az életed, mint szeretnéd.

A boldogság nem egy célállomás. A boldogság egy életfilozófia. (Burton Hills)