Nem érzitek úgy néha, vacak ez a felnőtt lét?

"Ma is az eladó a boltban rám szólt, hogy pakoljak ki mindent a próbafülkéből, ne csak azt, amit én próbáltam (ezt automatikusan kivittem), hanem azt is, ami már előttem ott volt. " - Lehet abban a pillanatban vissza kellett volna menni a próbafülkébe és ott hagyni azt, amit te vittél be. :D Nehogy már az üzletben lévő alkalmazott ugráltassa a vásárlót.

Amúgy meg minden korszaknak megvan a maga előnye, illetve felnőttként is mindenkinek más az élete. Neked is jobb lesz, ha elvégzed az iskolát, több szabadidőd lesz, esetleg magasabb pozíciót tölthetsz be a munkahelyeden, jobb fizetésért.

Ugyanígy érzek én is. Pedig már 30 is elmúltam. Nemrég új munkahelyre kerültem. Ez plussz stressz volt. Na meg el is akartak üldözni onnan páran. A felettesemmel 1 hónap után össze is ordibáltunk mert minden nap cseszegetett. Azóta kedves. Nem piszkál. Fél hogy elmegyek onnan. Minden hétköznap hajnalban kelek. Egyre kevésbé bírom. Pedig kialszom magam. Az hogy fáradtsag már nem is tudom mi az annyira megszoktam. Meló után ügyet intézni bevásárolni stb néha már szenvedés ha amúgy sincs hozzá kedvem. Úgy érzem minden hét egyforma. Hétvégék gyorsan elrohannak. Úgy érzem magam mintha csak a munka létezne és a családom az ott dolgozók. De közben a hátam közepére se kívánom őket. A pénz nálam is olyan mint nálad. Gyűjteni próbálok de tuti közbe jön vmi. Sokszor az életkedvem is elmegy. Szombat vasárnap szabad. De mint írtam korábban gyorsan elmegy. Nincs gyerekem. De nem tudom elképzelni hogy így legyen. Sokszor vágyom arra hogy ismét gyerek legyek.

Ja igen. Koromhoz képest én is jóval fiatalabbnak tűnök. Szóval nem úgy kezelnek mint egy 30ast.

Jó a te házasságod? "Hogy sírhassak, ha bánt valami." Sírhatsz. Fáradt és szomorú is lehetsz, más is az. A felnőtt kor nem akadály. "Segítsen valaki dönteni." Férjed, családod, barátaid? Olyan, mintha légüres térben élnél.

Nyári szünet nincs, de szabadság van. A szülinapot pedig meg kell ünnepelni. Boldog születésnapot! Menjetek el valahova! Egyáltalán: kellenek az ünnepek, a külső programok, a vendégek, a hobbik, főzés, kézművesség, zene, sport.

22 éves fiú vagyok

Külön élek a szüleimtől 3 éve - lakótársakkal

Egyetemre járok és mellette dolgozom

Szoktam szomorú lenni, fáradt lenni és boldog lenni is, nekem felnőttként is megmaradt az összes érzelmem

Szoktam nyaralni menni, utazgatni, fapadossal és olcsó szállással 50-70 ezer körényékén már ki lehet hozni az utazást - szállást - helyi közlekedést - étkezést amit szerintem diákmunkából is megengedhet magának az ember félévente egyszer

Szoktam félretenni pénzt későbbi vállalkozásra vagy váratlan kiadásra

Ne szomorkodj és sajnáld magad, próbáld meglátni a jót az életedben :) Ha vége lesz a sulinak jobban keresel/keresünk majd és végre nem kell már két dolgot csinálni egyszerre, mert abban igazad van, hogy nagyon fárasztó tud lenni és munka mellett az embernek nagyon kevés kedve van tanulni sokszor

Ja és ha az eladó rámszól, hogy vigyem vissza a helyére a próbafülkéből a ruhát amit más otthagyott, akkor megmondom neki, hogy bocsánat, de nem az enyém.