Miért ne legyek öngyilkos?

59-es, ez egy erőteljes videó volt, van pozitív és negatív véleményem is róla, de úgymond "bánom", hogy nem depressziós korszakomban (több évig tartott) találtam rá, hanem most a te segítségeddel, mert úgy érzem ez a 2 perc adott volna egy plusz löketet a gyógyuláshoz, ami nem kis szó. Köszönöm, hogy terjeszted.

60-as válaszoló:

Először is rohadj meg. Ha az emberi lényeket nem tudod többe nézni holmi múlandó, segítségre méltatlan lényeknél, valami gebasz ment végbe nálad az agyi fejlődés terén. Én is, és hozzám hasonlóan rengeteg ember már megpróbáltuk megtenni, nekem ha nem lát el egy régi barátom mielőtt teljesen elvérzek, akkor befellegzett, vége, ennyi. De nem tette, mert nem egy nihilista farok, hogy mindent, még egy emberi életet is értéktelennek lásson és most itt vagyok, teljesen egészségesen, nem volt kiválasztódás és minden erőmmel azon vagyok/leszek, hogy a társadalmat, amiben élünk jobb hellyé tegyem. Nagy reményeim vannak, ki tudja, lehet sikerül is, és ha tényleg úgy alakulna, hogy emberi életeket mentenék meg és tennék jobbá, akkor a te "természetes kiválogatódás" elméleted elhasalását még egy példa bővítené, azért még egy, mert nem én lennék az első a történelemben ilyen háttérrel.

Ajánlom figyelmedbe ezt a videót:

https://www.youtube.com/watch?v=0Y45tFSG_Pc

Szia írj privátba, biztosan van segítség!

Egyébként az öngyilkosságot nem lehet vissza csinálni, azért is ne csináld.

62-es. Olyan aranyos vagy. Be positiv and the life is beautifull.

Nem tagadom, nem rajongok az emberi természetért és viselkedésért, aki nem képes megbecsülni a saját Életét, az ne várja el, hogy más megbecsülje. Olyan hihetetlen problémákkal küzdő emberek vannak, akik annak ellenére harcolnak, hogy gyakorlatilag egy "normális" ember szemével élhetetlen életet élnek. S akkor jönnek ide az ilyen emberek sírni... Könyörgöm.

65-ös: Értem a logikád, de nem értek vele egyet.

Mindenki más helyzetbe születik, más társadalmi normák veszik körül, más hatások érik az életük során. Nekem sem volt olyan szörnyű gyerekkorom/eddigi életem mondjuk egy etióp éhezőhöz vagy egy háborús területen élő emberhez képest, de itt nem is az a norma.

Mindenkitől körülöttem, aki tudott a helyzetemről a sajnálatot kaptam, meg azt, hogy szörnyű ami velem történt, és ha ilyen külső hatásokban nősz fel, akkor bizony hajlamos vagy azt képzelni, hogy a te életed a legszörnyűbb és beleesni egy olyan egészségtelen és hamis mentalitásba, amiből nehéz kijutni.

Elég hülye példa, de mikor a zsidóüldözés volt, akkora volt köztük az öngyilkossági arány, amilyet még a dokumentált történelemben nem láttunk, mert milyen helyzetbe kerültek? Olyanba, ahol éheztek, megalázásnak lettek kitéve, kifosztották őket és megölték a szeretteiket... Afrikában pár veszélyesebb területen ez már megszokott dolog, ott az emberek úgy nőnek fel, hogy nem is remélik, hogy jobb lesz, és nem is magas az öngyilkosságok száma, de amikor tudatosul benned, hogy lehetne jobb is az életed, olyan mint másoknak, és mégsem lesz, mert semmilyen hatást nem tudsz gyakorolni a téged elnyomó emberekre, akkor megfordul a gondolat a fejedben, hogy véget vess mindennek.

Most kicsit görénynek érzem magam, amiért a holokauszt áldozatai és a (mondjuk egyszerű magányosság miatti) mai depressziós ember közt állítottam analógiát, de csak azt akartam valahogy (valószínűleg az egyik legrosszabb retorikai módon:D) elmagyarázni, hogy az öngyilkossági gondolatok nem alakulnak ki egészséges emberben, mert evolúció bácsi nem rakott az agyunkba önmagunkra veszélyes gondolatokat, szükséges hozzá belénk táplált szutyok gondolkodásmód és elcseszett nevelés is.

Ha nem értelmezhető amit írtam, akkor szólj, és írok jobbat kevésbé reggeli fos állapotban is, a fejemben nagyon összeállt kép van a témát illetően, de az önkifejezés nem az erősségem. :D

Lehet, hogy rossz gyerekkorod volt, lehet, hogy jó. Mindenkivel megesik, hogy rossz passzba kerül. Az ilyet túl kell élni, mert mindig jön valami jó is. Persze a kis örömöket is becsülni kell. Ha köszönsz egy ismerősnek, rámosolyogsz, és visszamosolyog már az is öröm.

Ajánlanám, hogy olvass életregényeket (igaz történeteket), olvass verseket. Abban a "szerencsés" élményben lesz részed, hogy megtapasztalhatod milyen sokan éltek- élnek hasonló érzésekkel. A kifinomultabbak ezt az érzést versbe foglalják, hogy vígasztalást nyújtsanak az utókornak. Az ismertebbek közül: Madách Az ember tragédiája, Petőfi: Apostol. Madách-ot annak idején nem szerettem, de 3x vizsgáztam belőle és a végére értetem meg; addigra tudtam azonosulni az érzéseivel. Szép számmal találhatsz példákat az irodalomban a lelki szenvedésre.

Nekünk átlagembernek mindennap kell valami hasznosat tennünk ahhoz, hogy értelmét érezzük az életünknek. Ha csak a magad érdekét nézed nem leszel boldog. Olyasmiben kell gondolkodni amivel másoknak is hasznára lehetsz.

Az öngyilkosság gondalata szerintem a haszontalanság érzéséből, a boldogtalanságból fakad. Egyfajta befelé nézés. Nézz szét magad körül és látni fogod, hogy mindenkinek megvan a keresztje amit cipelnie kell.

Ha magányos vagy keress kapcsolatokat, besulgess az emberekkel; de ha csak a szerencsétlen életeddel zraktálsz mindenkit akkor rád fognak unni. Ha találsz valami témát: szakmait, szórakozást (zene, irodalom, stb) vagy bármit akkor egy kellemes tagja lehetsz a társaságodnak. Az fontos, hogy ne pletykálj!

Sikeres életet kívánok neked!

elütés mitt értelmetlen: beszélgess az emberekkel,

...ne a szerencsétlenségeddel traktáld a környezeted

66

Értem amit leírtál, tisztán és világosan.

És egyezek azzal amit mondasz, nem tudhatom kinek mi a problémája, de sajnos-ahogyan te is mondtad- Sokszor az ember beképzeli/elhiteti magával, hogy neki milyen rossz a sorsa, közben csak 1 kicsit kellene magán erőt vennie, és nem is lenne olyat rossz az. De inkább a környezetükre és ilyen helyekre bomlasszák a magatehetetlenségüket és a "sajnálj léccit". Nekem meg az ilyesmitől az agyam elszáll :D

Szia,

Mert az életedet a Teremtőtől kaptad! Jézus meghallt érted és minden fájdalmat, amit most átélsz azt Ő átélte. Szeret Téged és biztos segíteni fog! Fordulj hozzá bizalommal. Nekem is volt az életeben olyan pillanat, mint amiben most vagy. Hozzá fordultam. Átérzem fájdalmadat. Imádkozom Érted! Privát E-mailban szívesen segítek!

64-es.

Ne ítélj meg másokat, nem tudhatod milyen problémákkal kell megküzdenie!

Nekem ugyan nem voltak eget rengető gondjaim, de több embernek tudtam már idáig segíteni.

A legnagyobb baj, ha nem kér segítséget sehonnan.

Szerintem.