Van itt olyan akinek nincsenek ismerősei, barátai? Nem unalmas így az élet?

Nem unalmas hanem gyötrő. Szembesülni azzal senkinek nem vagyunk fontosak, senki se ír ránk, nem keres, nem szervez velünk programot meglehetősen fájó érzés...

Legalábbis számomra.

Túlzás azt írnom, hogy nincs egy darab ismerősöm és barátom se, igazából barátom pont egy darab van, ismerősöm meg egy pár. Viszont a barátnőm számára nem vagyok olyan fontos, mint lehetnék, + rengeteget dolgozik, így javarészt egyedül vagyok. Amikor nincs jelen (csak messengeren tudunk beszélni, mert messze lakunk), elütöm az időt, de mikor már régóta várok rá, és nem jön, minden unalmassá és egyben magányossá válik. Ahogy előttem írták, fájdalmas is. Nem tudni megbeszélni az érzéseinket, gondjainkat, kis butus panaszainkat senkivel, ÉS ha az örömünknek senki nem örül velünk... ez tényleg inkább fájó és magányos.

Viszont pár esetben mégis én döntöttem úgy, hogy egyik-másik személy barátsága nem kell. Úgy vagyok vele, hogy csak azért, mert nincs barátom, nem fogok akárkit annak fogadni, hogy csak legyen valaki. Akivel nem vagyunk egy hullámhosszon, vagy akivel tök más életstílust képviselünk, nem fogom erőltetni, hogy barátkozzunk. Aki bánt, nem ért meg, nem ad nekem semmit, ami jólesik, az megy a levesbe, akkor is, ha emiatt egyedül leszek.

Ettől függetlenül jó lenne valaki. Akivel tényleg igazi a barátság. Ugyanígy a párkapcsolat esetében is. Remélem, hogy egyszer ezeknek is eljön az ideje az életben, addig pedig próbálom kreatívan eltölteni a napjaimat, és fejlődni, jobb ember lenni :)

26/L

Nekem volt néhány "barátom". A legtöbb kiköltözött külföldre, volt eszük meg bátorságuk, lehet megyek én is utánuk. Aki megmaradt azok többsége csoró, vagy nem fix fejben fogalmazzunk finoman. Voltak olyan "barátaim" akiknek orrba szájba segítettem szinte mindenben aztán ha nekem kellett valami, akkor fáradt, nem ér rá, más programja van, szóval az ilyen nem barát, ment a levesbe. Aki igazában jó barát, azokkal hetente havonta összejövünk dumálunk, de rájön az ember hogy túl sok minden megismerni való van a világban, és millió 1 dolog van megismerni önmagunkban, és ez jóval nagyobb falat mint amire 1 élet elég lenne, minek pazarolnád hát el az idődet másokra???? Például bringázom elég régóta. Eddig az volt a trend, hogy a minimális időre hajtottam, így az élet oly sok szépsége mellett elszáguldottam. Például van egy hely ahol fenyőfák között megy kanyarog az út, ott sokszor most már leszállok és azt a 2-300 métert tolom a cangát, élvezem az erős fenyőfa illatot, imádom. Szóval ha az ember rájön, hogy mennyi szépség van az életben ami mellett egyébként elment eddig, akkor már se a tv, se a többi ember annyira nem érdekli.

Én magamon figyeltem meg, hogy effektive bár kicsit eltávolodtam az emberektől, de valahogy jobban szocializálodva érzem magam tőle. Ennek talán az az oka, hogy nem egy kisebb csoportban gondolkodom mint amiben a többi ember, hanem valahogy a társadalom egészében. Én vagyok az a ritka típus aki ha utban van akkor lehajol a földön lévő szemétért felveszi és elviszi a következő kukáig. Egyébként nagyon furcsálom, hogy a legtöbb ember ilyenkor hülyének néz, pedig szerintem az az ember aki nem tesz csak beszél a változásról, a környezetéről, a társadalom szintű gondolkodásról az semmit sem ér. A tett halála a gondolkodás.