Miért romlik el minden az életemben?

Hosszú idő után tavaly előtt össze tudtam szedni magam és jelentkeztem egyetemre, mellette pedig már szakmai területen is tudtam dolgozni. Előtte gyárakban dolgoztam, de az embertelen. A párom nagyon sokat segített nekem lelkileg, de vidéken kapott munkát, eleinte közelebbi albérletbe költöztünk, de még Budapesten belül és úgy be tudott járni értelmes idő alatt. Viszont kétszer is eladták a fejünk fölül a lakást, és egyre drágábban lehetett ugye csak találni egy kis lyukat is, és eléggé meg voltunk kötve, mert a párom bejárása miatt nem lehetett akárhol a lakás. Úgy döntöttünk, hogy igénybe vesszük a vidéki céges lakást, ahol nem kell fizetni még a rezsit se és nem fognak minket kidobni 3 havonta. Viszont nekem emiatt ott kellett hagynom a munkám, mert innen 1,5 óra Budapest, plusz még ott utaznom kellett ugyanennyit. Az egyetemet szintén nem bírtam, hasonlóan messze volt. A mostani tavaszi félévet már passziváltam, egy félévemet teljesen elrontottam, mert reggelente nem tudtam bejárni. Nagyon sok volt a napi 5-6 óra utazás. Most ott vagyok, hogy 1 év eltelt lassan, mióta ideköltöztünk, de nyilván diákmunka nincs a környéken, de még rendes se, csak a 3 műszakos szutyok gyárak, így nem dolgozom. Egyetemet valószínűleg távoktatáson fejezem be, de csúszni fogok. Már nem látok értelmet az életemben, meg akarok halni. Nem segít, hogy a párommal vagyok, hiába szeretem, ő is engem, és átérzi a helyzetemet, segíteni nem tud. Feladtam érte mindent, de őt se akartam elveszíteni, mert ugyanolyan üres lennék.

Kérlek ne mondjátok, hogy milyen jó lehet nekem “kitartottként”, ugyanis ingyen lakom én is itt, másrészt nem sokat fogyasztok, harmadrészt semmi extrára nem költök, ha nagyon kell valami nekem, akkor ott a félretett pénzem, negyedrészt ez lett megbeszélve. Csak én ezt nem bírom. Egy kisváros, ahol semmi nincs, se kikapcsolódási lehetőség, se munka.

Nem tudom, mit várok ezzel, hogy leírtam, de hátha valaki tud mondani valami okosat.