El lehet e azt fogadni, hogy valószinüleg soha nem lesz párod?

Aki vàgyik tàrsra, az szerintem nem tudja elfogadni , max beletörődik és semmit sem tesz érte- de ez lustasàg, nem elfogadàs.

Èn is nagyon féltem a magànytól. Introvertàlt vagyok, nem szeretek emberek közé menni, baràtokat sem igénylem, mindent összevetve jól megvoltam egyedül, viszont egy lelki tàrsszerű kapcsolatban mindig reménykedtem, hogy megtalàl az igazi szerelem. Sok csalódàs ért, de nem voltam hajlandó feladni, tettem érte és sikerült is megtalàlni a nagy őt. Egy netes tàrskeresőn akadtunk egymàsra:). Èn 6 hónapja voltam ott, túl több sikertelen próbàlkozàson, ő friss húsként 2 hete volt regisztràlva, nem talàlkozott senkivel. Ràírt 5 lànyra, 3 vàlaszolt is- ezek közt voltam én is. 1-2 levél utàn màr csak velem foglalkozott, beszélgettünk, randira hívott, talàlkoztunk:) Azóta, Most màr 8,5 éve együtt. 7 éve hàzassàgban is:)

Utolsó én is.. De aki ezt írja, az írjon már egy kis magyarázatot. Nem azért csak kiváncsi vagyok :)

nem vagyok egyedül :(