Miért ilyenek velem az emberek? Miért kell folyton megsiratniuk? 16L

Velem is történtek hasonló dolgok, de azért voltak körülöttem kedves emberek is, előbb-utóbb biztos te is találsz valakit, akinek szimpatikus leszel :)

A horgászos pasiról annyit, hogy a horgászás egy olyan hobbi, amit egyedül szoktak űzni, valószínűleg horgászás közben pont nem arra vágynak, hogy valaki odamenjen hozzájuk beszélgetni. Ezért lehetett olyan passzív.

A randivonalas pasi is ismerős, mármint én is jártam már párszor így netes ismerkedéseknél, hogy azt mondták, milyen aranyos, vicces, okos, szép, stb. vagyok, aztán egyszer csak szó nélkül letiltottak :D Szerintem a neten ismerkedő emberek nagy része csak alkalmi kapcsolatokat keres, vagy akik komolyan is gondolnák, annyira gyávák, hogy nem bírják a "szemedbe" mondani, mi a baj veled, miért nem akarnak többet és egyszerűbb simán csak letiltani a p1csába a másikat..

Meg velem is megesett, hogy az egyik volt barátom megcsalt. Meg volt egy másik srác, akivel neten ismerkedtem és mindig azt mondta, mennyire kedvel és találkozhatnánk, de amikor sor került arra, hogy megbeszéljük, mikor és hol, mindig halogatta a témát, aztán kiderült, miközben engem "szédített", volt egy csomó párkapcsolata..

A nagymamádról meg csak annyit, hogy sajna az ember a rokonait nem tudja megválogatni :/ Velem a saját anyám szokott így viselkedni.

Szóval szerintem nincs olyan ember szinte, aki ne kerülne kapcsolatba taplókkal, nem vagy elátkozva, meg nem voltál valami sorozatgyilkos/akármi más "előző életedben", amiért ez a büntetésed, hogy így bánnak veled a környezetedben.

Nyugi,nem veled van a baj,csak bunkókba botlottál.

Ovisok,iskolások szeretnek kiközösítőst játszani. Engem is kiközösítettek anno.

A horgász biztos magánakvaló ember volt. Nagyapam is sokat járt horgászni,magánakvalo volt. Nem voltak barátai,zárkózott volt.

Nagyid pedig nem szereti a gyerekeket. Van ilyen sajnos.:(

Sajnos az emberek egy része simán bunkó. Nézd meg, itt is lepontozzák egymást olyan kérdéseknél, amikor szubjektív dolgokról kérdeznek (pl. Tetszik-e a Krisztina név?). Átérzem egyébként minden bajod, én is ilyen érzékeny és elkeseredett voltam tiniként, de hidd el, hogy előbb-utóbb lesz jobb is!

Gyerekkoromban engem is kiközösítettek. Nevelési év közben kerültem be oviba, egy szeptember óta jól összeszokott csoportba, én voltam "az új lány". Mindvégig szemetek voltak velem. Falu, így az általános iskola 8 évét is velük húztam le, majd a közeli kisváros gimnáziumának 4 évét úgy, hogy az osztálytársaim 70%-a az egykori óvodás-általános iskolás idiótákból állt. Egyetemen meg azért nem voltam népszerű, mert utáltam bulizni (berúgni, betépni, szexelni orrba-szájba). Munkahelyen a tőlem idősebb kollégákkal és kolléganőkkel jobban kijöttem az elején, most már a korombeliek is kinőtték a "mának élünk"-dolgot. Már barátnőim is vannak, néha eljárunk kávézgatni, könyvklubot tartunk, megiszunk 1-1 pohár bort (nem részegedünk le!).

Párkapcsolat: jaj, engem hányszor dobtak el, csaltak meg, néztek hülyének! Ne tudd meg, rengetegszer. De pont egy szemét kétszínű srác vitt el egy olyan összejövetelre, ahol megismertem a férjemet, az első férfit, aki megbecsült engem. Szóval ne add fel, 16 évesen fiatal vagy még és ne a Randivonalon ismerkedj. Tarts egy kis szünetet, hogy kicsit megerősödj lelkileg, érzelmileg.

Rokonok: meglep, hogy 7 évesen egyedül hagytak otthon. Amikor az én szüleim mentek éjszakás műszakba, akkor áthívták a nagyanyámat, hogy vigyázzon rám. 10 éves korom után hagytam először egyedül több órára. A 9 éves lányomat én sem hagytam még soha egyedül 20 percnél tovább és akkor is leültettem a vezetékes telefon mellé és kétszer hazaszóltam, hogy minden rendben van-e. Nagymamád meg érzéketlen boszorkány lehet, minden rokonságban van ilyen sajnos, az én rokonaim között többen is, főleg anyai oldalon, mindenki rideg és önző, csak apám rokonaival tartom a kapcsolatot.

A horgászok nem beszélgetős típusok, ne vedd magadra. :)

Azért, mert veled csúnyán bánnak, ne keresd magadban a hibát.

Valószínűleg tényleg rossz emberekbe botlottál eddig. Nem lehet örökre szomorú és nem lehetsz örökre egyedül.

Biztosan javulni fog a helyzet, csak próbálj meg a hozzád hasonló típusú emberekkel barátkozni.