Miért jó egyedül lenni?

Alapvetően nem jó. Viszont ami jó, hogy szabadon tudsz mozogni, tevékenykedni. Nem kell fixen igazodni senkihez.

Nekem például rengeteg haverom lemond programokat, mert a barátnőjének dolga, programja van és neki el kell kísérni. Érte menni, hozni vinni.

[link]

Aki egyedül van saját gondolatait rakja helyre, nem kell mással foglalkoznia, el tudja magát engedni. Kikapcsolhatom a telefont, eldobhatom az órám, akár a szelíd motorosokban. Lehetek teljesen önmagam, nem kell megfelelnem, ehetek a kezemmel, a tűzről, amit az erdőbe raktam a halat, amit én fogtam a pecabottal, amit én faragtam a késsel, amit én kovácsoltam. És senki nem szól be emiatt, ahogy azt hétköznap. Ez az egyik legnagyobb romantikus dolog amit valaha át lehet élni.

Lehetek a természetben, a természettel kettesben. Nem kell hallani mást, csak a susogást a levelek között, a csobogást a kövek között, a recsenést, pattogást a tűzben.

A bringámat is ezért szeretem. Teljesen kikapcsol. Saját tempóm van, kapar a kérek a földben, az van ott, amit én rakok oda, nem az, aminek mások látnak. A fájdalom a hegyre fel csak az enyém, senkivel nem kell megosztani, az adrenalin, a szabadság, a suhogás a fülemben, a kemény és puha landolások lefelé... Az is mind csak az enyém.

Engem ez félemel és erőt ad. És amikor ezzel feltöltöm magam, akkor vagyok vissza az egyedül létből a társas életbe. És senki nem tudja, honnan van energiám, honnan van élet bennem, amit a társadalmlomból nem lehet megszerezni.

Szívesen cserélnek az itten lévő emberekkel.

Nem tudom, de én valahogy egyedül nem tudok boldog lenni. Itt most nem a párkapcsolatról szól.

Így barátok nélkül eléggé sz@r.

Amióta elköltöztem a faluból nincs lehetőségem barátkozni. (NEM MAGYARORSZÁGI VAGYOK)

Rossz érzés, hogy ennyire függök az emberektől, de egyszerűen vágyok a társaságra.