Ti hogyan "karácsonyoznátok" így?

#19-es vagyok.

"magamért nem éri meg és nem akarom jól érezni magam mert nem tudom, és nem magamnak akarok jót okozni."

Igen ezt észrevettem és ez nagyon szomorú. Volt 3 olyan év az életemben amikor semmi nem érdekelt, nem volt se Karácsony se születésnap, se barátok csak a legjobb barátom állt mellettem és soha nem hagyott magamra. Részletekbe nem megyek de sorozatosan olyan dolgok történtek, hogy szép lassan becsúsztam magam alá, elhitettem magammal, hogy nem érdemlek semmi jót hiszen csak rossz dolgok történtek velem sorozatosan és a vége az lett, hogy negatív dolgokkal mérgeztem magam.

Meghalni nem akartam de elzárkoztam, többé már nem hittem magamban, sem a céljaimban, sem az életben.

Ezekkel a gondolatokkal mérgeztem magam 3 évig. Ma már látom, hogy óriási hiba volt.

Aztán egy nap úgy döntöttem, hogy ez nem mehet így tovább ez csak egyre rosszabb lesz. Ezért szép lassan lépésről-lépésre, segítséggel kezdtem magam megismerni és rájönni, hogy miért is bántam magammal úgy ahogy.

Nem volt egyszerű szembenézni ezekkel a dolgokkal és elkezdeni máshogy gondolkodni de nagyon megérte, ki tudtam mászni abból a pokolból amit én hoztam létre saját magamnak. A régi negatív beidegződések elmúltak mert hajlandó voltam változtatni és egy másik irányba elindulni.

Visszatértem azokhoz a dolgokhoz amelyek örömet okoztak és meglepően hamar azt vettem észre, hogy sokkal jobban vagyok mind lelkileg, mind testileg.

Aztán jöttek az új dolgok, kihívások és nem hagytam, hogy a félelem ami csak a fejemben létezett megállítson.

Szép lassan újra megnyílt a világ.

Amin változtatni akartam azon változtattam.

Elmúlt a sok szorongás a sok szomorúság és pánikrohamom sem volt már 10 éve.

Mindenkinek vannak rossz napjai vagy rossz időszak az életében de nem szabad feladni, nem szabad magaddal így bánnod, csak egy pár órára próbáld meg máshogy nézni a dolgokat azzal semmit sem veszítesz.

Nagyon jó érzés a boldogság de senki nem lesz 24/7 folyamatosan boldog, emberek vagyunk érzésekkel, érzelmekkel, van hogy félelemmel vagy kétséggel.

Ha akarnál ezen változtatni akkor meg is tudnád tenni és nemcsak a te életed alakulna át hanem igen jó esélyed lenne egy párkapcsolatra is de adni és szeretni csak akkor tudsz ha ez megvan benned mert minden onnan indul.

Remélem egy nap ráébredsz arra, hogy neked is kijár a boldogság és nem fogod többé ilyen gondolatokkal bántani magad mert ez csak rosszabb később.

Nem papolni akarok csak segíteni.

#19-es még mindig. :)

Azért nem érdekel semmi és nem tudsz élvezni semmit mert beleburkolóztál ebbe a negatív, öngyűlölő gondolkodásba és nem hiszed el, hogy lehet élni máshogyan is és nem adsz esélyt magadnak meg se akarod próbálni legalább másképp nézni a dolgokra.

Egyik helyen ezt írtad: "...tudom hogy szerethetetlen vagyok, mivel senki se fog szeretni tudom hogy sose lesz olyan életem amilyet akarok.... .... Én eddig se adtam sok esélyt magamnak de én végleg feladtam."

Te abban látod mindenre a megoldást, hogy ha lenne valakid akkor minden jó lenne és minden megváltozna...sajnos ez nem ilyen egyszerű csak te ezt nem látod át sajnos.

De ha te ehhez ennyire ragaszkodsz és ennyire hiszel ebben, hogy az majd megold mindent akkor ezért a célért tedd meg, hogy elkezdsz változni, másképp gondolkodni.

Beszélgess el párszor egy pszichológussal hidd el sokmindenre rá fog mutatni amivel jelenleg a saját poklodat teremted meg és amiből egyre nehezebb lesz majd kimászni. Én tuti nem adnám fel főleg ilyen fiatalon, én küzdenék egy jobb életért, jobb lelkiállapotért és utána jönne a többi. Tudom mert ez volt velem is, én sem hittem, hogy az ami volt, változhat.

Adj magadnak egy esélyt. Semmi vesztenivalód nincs, ne ásd el magad mint egy remete, ne add fel mert csak azon lehet segíteni aki maga is akarja a változást. Igenis van kiút abból amiben most vagy.

Kérdező, észrevetted már, hogy a mondataidban milyen sokszor használod a nem és nem és nem tudom, nem akarom stb. kifejezéseket?!

Nézd már meg az Igenember c. filmet Jim Carrey főszereplésével és gondolkodjál már el egy picit azon, hogy aki magában nem tud boldog lenni, az társsal sem fog!

Meg egyáltalán minek neked társ, szegény állandóan a panaszkodásodat hallgassa?!

Tudod a szeretet nem feltételekhez van kötve és nem szabhatsz te sem feltételt, hogy ha lesz egy társad, akkor mi lesz blabla, mert így sosem lesz normális párkapcsolatod!

A nők azokat szeretik, akik meg tudják őket nevettetni - sírni egyedül is tudnak.

Az az igazság, hogy érned és élned kell még, tapasztalatokat gyűjtened, sokat olvasnod és megtalálnod előbb önmagad, hogy aztán mást is megtalálhass, mert amíg önmagad sincs meg, addig az igazi sem fog eljönni neked és hidd el, ez személyes, saját tapasztalat!!

Előbb magadon kell javítanod és ezt AKARNOD KELL, meg kell találnod a módját és nem várni a sült galambot, ami sosem jön el....

Minzha magamaz látnám viszont. Ém is ilyen búval...tt fiatal voltam. Képzeld, 25 éves koromig senkim sem volt. Igen, sokszor kattogtm akkor azon, hogy mi a bántnak élek én? Aztán jött a lány. Majd ment. Majd megint jött, majd megint ment. Majd jött a hrmadik, aki most itt fekszik melettem és szuzog. Boldog vagyok? Nem. Hog miért nem az mindegy. Mindenki a maga útját járja. Van aki 14 évesen csajozik, van aki 30 évesen kezdi.

Szépen összeazedetten írod meg a gondolataid, de alójában egy kamasz vagy, akiben dúlnak a hormonok és azt hiszi őt mi denki utálja. Biztos erre azt mondod, mert így is van. Nincs így. Csak túl fiatal vagy, hogy ezt ésszel felfogd.