Dependens személyiségzavarral lehet valaha normális életem?

Úgy hogy nem gondolsz magadra "Dependens személyiségzavarosként"

Pont nemrég olvastam egy könyvet a szélyiség zavarokkról. 90%-a humbung.

Személyiség típusok vannak benne leìrva zavarként. Persze vannak, nem azt mondom hogy egy Antiszociális, vagy egy nárcisztikus nem beteg de a te "betegséged" teljesen más.

Rá fügsz másokra? Hol ezzel a baj? Barátok, szerelem, családtagok. Függővé tesznek. Ha velük vagy boldog leszel, ha nem hiányoznak ( van hogy nagyon) és szomorú vagy. Akkor aggódnék ha nem ìgy lenne. Túlzásba viszed? Többször kìvánod a társaságukat mint ők a tiédet? Nem baj. Önkontrol gyakorlása. Megtanulhatod hogy fogd vissza magad, hogy ne tedd tönkre a kapcsolataidat. Megfigyeled az ők igényeit és a sajátodat. Aztán kitalálod az arany középutat.

Látod? Ìgy leìrva csak egy kis probléma amit tudsz kezelni egy kis önismerettel és ön fejlesztéssel. A pszichológia bizonyos mértékben hasznos, de manapság már túlzottan elburjánzott. Túlgondolva pedig inkább árt mint használ. (Mint a te "betegséged") Minden emberre rálehetne kiabálni valami elmebetegséget ezek alapján. Javaslom ne gondold ezeket túl.