Úgy érzem nincs esélyem senkinél. Igazam lehet? 18/L

Introvertált személyiség, amihez később szociális fóbia társult. Rengeteg ilyen van itt GYK-n. Itt beszélhetsz hozzád hasonlókkal 🙂

Ha van kérdésed, vagy tudni szeretnél valamit, akkor írj, és próbálok segíteni, felvázolom neked a lehetőségeket, járható utakat, amiket én tapasztaltam a témában. 😊

Ha egy egyedül "életképtelen" vagy, akkor kapcsolatban is az leszel.

Nem sok minden fog változni, majd jól rázúdítod a problémáidat a barátodra, szal ne ez legyen most az elsődleges, ne ez élvezzen prioritást számodra, ink próbálj vmit kezdeni a problémáiddal.

Tovább tanulni nem akarsz, pedig kolesz pl, új emberek, ismerkedés...stbstb. ezért kérdeztem.

Szakemberhez nem akarsz menni.

Autogén tréningről hallottál már ?

[link]

[link]

Estleg próbáld meg :)

El lehet végezni tanfolyamot, 10-12 óra és kb 40e körül mozog az ára, nem olyan vészes, a lényeg, hogy használjon.

Vannak csoportos tanfolyamok is, azok olcsóbbak, de nyilván a hatásfok kisebb, ha egyedül valaki veled foglalkozik, jobban elsajátítod a technikát.

Pontosan ilyen személyiséggel megáldott lánykára lenne szükségem, de az ilyenek mind elvannak bújva és egyszerűen nem tudok találkozni egyel sem. Kérdésre a válasz: Igenis van esélyed. Az én barátaim közül is mindegyik egy hozzád hasonló félénk lányt akar, akit védelmezhetnek minden bajtól. Meg az ilyen lányok nagyon kis aranyosak és hidd el, sok fiúnak nagyon bejön ez.

Önállónak lenni egyszer pedig mindenkinek meg kell tanulni, és azért a legkisebb dolgoktól nem kell félni, ne gondolj túl semmit, nem szabad semmin sem rágódni, lesz ami lesz, ha elrontasz valamit, mit számít? Én is nagyon sokat bénázok, mind emberek vagyunk, mind bénázunk :)

Szerintem ha félős a természeted sosem leszel egy nagyon talpraesett, vagány csaj, de nem is kell annak lenni. Te ilyen lettél, a hozzád hasonlóakkal fogsz tudni kapcsolatokat kiépíteni, de azokkal szoros kapcsolatokat. Bárcsak lennének a környékemen ilyen lányok, mert még sosem találkoztam hasonlóval és szerintem csak a mesében léteznek. Ne aggódj, rengeteg fiúcska bújkál a világban, aki egyszerűen elolvadna tőled, sokkal több mint hinnéd

Sok mindenben magamra ismertem az írásodban. Én is magamnak való vagyok, sokat szorongok, kapcsolatokat nagyon nehezen alakítok ki, a potenciális partnereimet megidealizálom, de ez mindig olyan egészségtelen kötődést vált ki, amitől elmenekülnek mind.

Nem olyan rég fogalmazódott meg bennem, hogy ez a túlzott vágyam a társtalálásra azért van bennem, mert valami olyasmit remélek tőle, amit magamnak nem tudok megadni. Azóta próbálok inkább magamra koncentrálni: igyekszem minden nap valamivel több lenni az előző napnál, teszek az álmaimért, tudatosan fejlesztem a személyiségem, próbálom szeretni saját magam. Nagyon hosszú út ez, de így szép lassan kiegyensúlyozottabb emberré válhatok, akit nem tartanak börtönben a korábbi sérelmei. Így a párkapcsolat iránti vágy sem a megmentésemről szól már, hanem inkább egy olyan emberről, akivel az adott élethelyzetben kölcsönösen tudjuk segíteni egymást, hogy önmagunk legjobb verziói lehessünk. Ehhez nemcsak a másik embernek kell megfelelőnek lennie, vagy hozzám illőnek, hanem nekem is fel kell nőnöm ehhez érzelmileg, hogy ne fojtsam meg a ragaszkodásommal.

Valami ilyesmi történik bennem mostanában, remélem segít kicsit az én sztorim. Kitartást! :)