Volt már olyan munkahelyed, amit szerettél, örömmel jártál be?

Csak olyan munkahelyem volt.

IT szektor.

A szeretni túlzás, de mindenkepp meg vagyok elégedve.

13 éve vagyok szerzodeses katona, de nem Magyarország.

Munkába nem szakasz bele, változatos is, kollégák normálisak, sokan haverok is egyben.

Volt.

A HR vezető Pesten ült, mi vidéken, havonta egyszer jött le hozzánk. A közvetlen főnököm, a csoportvezetőnk nagyon korrekt, nagyon rendes nő volt. Mindig naprakész volt a munkát illetően, mindenbe segített, bármilyen problémánk volt, mindig tudtunk rá megoldást találni, támogatott, segített amiben tudott. Cserébe mi is megkönnyítettük a munkáját, soha nem kellett a hátát tartania miattunk a vezetőség előtt, a munka hibátlanul, határidőre el volt végezve.

Tudtuk, hogy közel a vég, mert nem sok volt neki nyugdíjig. Ezt a rosszakarói is tudták és a nyugdíjazása előtt pár hónappal elkezdték kikészíteni. Vele együtt minket is, akik dolgozni akartak. Így sokan eljöttünk. Megromlott a légkör.

Emberi erőforrás terület

csak ilyen munkahelyem volt, persze hullámvölgyekkel azért

szoftverfejlesztő vagyok, elég jól kijövök mindenkivel, elvagyunk az irodában

a munka nem a legjobb olyan téren, hogy kicsit unalmas, száraz (webfejlesztéssel foglalkozom bent, de közben otthon már évek óta a játékfejlesztéssel és a benti az kb semmi löketet nem ad)

jókat beszélgetünk a kollégákkal, néha megmutatom hogyan haladok 1-2 projekttel, vagy épp mivel találkoztam, esetleg VR-os lazítás megy amikor behozom...

a megfejtésed nem bonyolult, fontos, hogy az ember jól érezze magát a munkahelyen, megbecsüljék amit csinál, honorálják megfelelő szinten...

Igen, van.

Gépekkel dolgozom, gyakorlatilag mindent is csinálok rajtuk. A kollégák között elég sok az értelmes, normális ember akik nem egyszerűek mint a faék és nem rosszindulatú pletykagépek, valamilyen szakterületen jártasak és mindig van egy humoros beszólásuk vagy jó viccük, és lehet rájuk számítani akár túlóráról, akár egymásnak segítésről vagy a munkájukra való igényességről legyen szó. Senki nem szeret a másikkal kibabrálni pusztán azért, mert "nem az ő dolga". A közvetlen feletteseink is beletartoznak ebbe a kategóriába. Tipikus melósunk, akikről a sztereotípiák szólnak talán nincs is, vagy csak elenyésző létszámban, de ők meg egymás társaságában vannak el. Nem mondom, hogy nincs jövés-menés a kollégák közt, de legtöbbször a pénz miatt mennek el és mivel nem akarnak jönni helyettük, mára már bárkit felveszünk. Az se baj, ha tud írni-olvasni-számolni. A színvonal csökkenése pedig rányomja a bélyegét a légkörre és a munkára egyaránt. De még így se vállalhatatlan.

Örömöm lelem az alábbiakban: gondolkodást igénylő problémamegoldás; multi-tasking; munkafolyamatok szervezése-tervezése; ha a mintagyártás elsőre tökéletes; ha egy lehetetlennek látszó feladatot sikerül megoldani; kollégák játékos szívatása (oda-vissza); kollégákkal/főnökkel tartalmas beszélgetés, miközben a munka is halad; eredményesség. Szeretem továbbá a fizetésem is, és a kimondatlan kiváltságaimat amiket kiérdemeltem a munkamorálommal, amikkel nem élek vissza. Viszont lényegesen jobb szájízzel vállalok plusz munkát vagy teszem oda magam úgy, hogy tudom: ha úgy van, elengednek szabira bármikor vagy nem szólnak be, ha épp elcsípnek lazítás közben. (pl extra szünet kávéval vagy mobil nyomkodása.) Pont azért, mert tudják: ami kell az kész lesz, vagy épp megy minden mint a karikacsapás és nincs szükség arra, hogy ott álljak a gép mellett.

Remélem ebből azért látszik, hogy egy munkahely nem egy, hanem sok összetett tényezők miatt lesz jó vagy rossz, és ehhez kell az adott munkavállaló hozzáállása is.

Üdv:

Egy gyári melós.

Igen, az előző és a mostani munkahelyemet is szerettem.

Előző: részmunkaidős meló még suli mellett, heti 2 nap jártam 9-9 órát. Digitalizálással kapcsolatos munka volt, a gyakorlatban főleg képszerkesztéssel, html és python kódokkal teltek a napjaim, plusz rendezvényeken segítettem (előtte pakolni, alatta meg mosolyogni a vendégekre, válaszolgatni a kérdéseikre, és udvariasan elmondani, hogy húzzanak a vérbe, ha kávéval vagy kajával sikerült beesniük a helyszínre, stb.) Szerettem magát a munkát is, a grafikus dolgok és a programozás is érdekel, a kollégák is nagyon jó fejek és kedvesek voltak, plusz ott imádtam az épületet is egyszerűen, az gyönyörű.

Mostani: teljes munkaidő, 8:00 - 16:20-ig alapból, rugalmasan (én például fél 8-ra járok, és 4 előtt lépek le, kolléganő délelőtt 10 után jár be, és estig marad, senkit nem érdekel hogy mikor, csak legyen megcsinálva a feladat), a munka sokrétű, informatikai téren fejlesztések tervezése és kivitelezése, bizonyos tekintetben support a közvetett kollégáknak, kapcsolattartás és közös munka a külsős cégekkel illetve a belföldi és külföldi partnerintézményekkel, ilyesmik. Itt is nagyon jó fej mindenki, az épület mondjuk elég szocreál, de ez a legnagyobb gond. :D Szeretem, mert változatos, ad bőven kihívást, nem fizet rosszul, elég laza munkahely, jó lehetőségek vannak további fejlődésre, és úgy érezhetem, hogy valami tényleg értelmes dolgot csinálok.

Hogyne. Volt egy és a mostani is ilyen. Ami mindkettőben közös, az hogy élvezem amit csinálok. Nem unalmas, vannak pörgősebb időszakok és olyanok is, amikor kicsit nyugodtabb. A "volt"-nál a kollégák is nagyon nagy szerepet játszottak abban, hogy imádtam ott dolgozni. Nagyon bírtuk egymást, pályakezdőként kerültem oda, páran a szárnyaik alá vettek, rengeteget tanultam is tőlük, igazi jó viszony alakult ki. Összességében is kitűnő volt a munkahelyi légkör, kevesen dolgoztunk ott, nem igen voltak konfliktusok, összetartó közösség volt. A mostani munkám legfőbb előnye pedig amellett hogy szeretem amit csinálok, hogy gyakorlatilag senki nem szól bele abba, hogy mit és hogy csinálok, amíg rendben van a munkám és mennek a dolgok, teljesen a magam ura vagyok. Persze kapok feladatokat is, megvan az alap elképzelés, de általában meghallgatják, szerintem hogyan kellene, lehetne megcsinálni, és aztán rám bízzák nagyrészt. Nagyon kellemes tud lenni, ha nem lihegnek a nyakadba, hogy csinálj meg valami hülyeséget csak azért mert xy kitalálta.

Szerintem a jó kollegiális viszony, a normális légkör, a teljesíthető elvárások és a jól kiosztott feladatok fontosak, meg az hogy embernek nézzék a munkavállalót.