Volt már olyan munkahelyed, amit szerettél, örömmel jártál be?

Igen. Az előző válaszolókhoz képest nem klasszikus értelemben vett munkahelyem van, tetoválok, egy nagyobb létszámú stúdióban. Nem alkalmazottak vagyunk, helyet bérlünk vállalkozóként, mindenki a maga ura, csak a hely szabalyait kell betartani, és egyenrangú kollégák vagyunk. Ha nem akarok bemenni, az inkább a vendégek miatt van, de szerencsére mar megtanultam elhajtani az energiavámpírokat.

Voltam egyébként olyan stúdióban is, ahová annyira nem szerettem bejárni, mert idióta volt a főnök, vagy pletykás-fúrós volt némelyik kolléga.

Igen, a mostani :)

Könyvesbolti eladó vagyok Budapesten, 6-8 órában.

Oké, a fizetés nem túl acélos, viszont a munka nem túl hajtós, nem is túl bonyolult, és nem is olyan őrjítően monoton, mint amikor még a szalag melett tespedtem egy évig. A kollégák már az elejétől fogva nagyon rendesek, mivel viszonylag kevesen vagyunk, elég családias a hangulat.

Könyvek között lehetek tiszta, kultúrált környezetben, ez pedig nekem, mint olvasni szerető embernek külön öröm. Maga a munkahely pedig elég könnyen megközelíthető a lakásunkból, egyetlen busszal ott vagyok 20-30 perc alatt, átszállás nélkül.

Az üzlet mellett pedig megtalálható egy Spar, egy Tesco Expressz, egy kávézó, egy reggelizőhely, valamint egy gyrosos is. Csomó minden ott van kéznél.

Arról nem is beszélve, hogy a 2-es metró mellett még többféle busz és villamos is megáll a közelben, szóval elég sokfelé el lehet onnan jutni Pesten belül.

Igen, egy korábbi munkahely.

Nem volt sokatmondó a pozi (IT csoportvezető) mikor elkezdtem, de nagyon hamar kiderült hogy több van benne. A partner akivel dolgoztunk, irtó jófej volt, sokat utazhattam, magam alakíthattam egy nagy csomó folyamatot. A csapatom is szuper volt, én 100%-ban igyekeztem jó támaszuk és vezetőjük lenni. Nagy öröm volt hogy úgy éreztem, ez sikerült. Jó hangulat volt, egymásra ragasztottuk a néha fárasztó munka ellenére is. A bizalom, nyíltság általános volt. Jó ideig hasonló mentalitású főnök volt felettem, az volt az ideális.

Nem volt persze konfliktusmentes, de ezek az alapfeltételek azért simán átlendítettek a nehezén, más kollégákban is én tartottam a lelket.

Sajnos rá kellett jönnöm hogy ez nem egy általános mentalitás. :(