Karrier vagy család?

Nagyon szimpatikus ember lehetsz. Ja nem’

Nekem a csalàd ezerszer fontosabb, mégsem nèzem le azt akinek nem.

Mellesleg szèp karrierem van család mellett, ùgyhogy leszàllhatsz a magas lòròl amire mèg fel sem jutottàl csak kèpzelegsz.

Részemről inkább a család, de ezt a kifejezést inkább a páromra, a barátaimra és a szüleimre értem.

9 évig tanultam egyetemen, de nem azért, hogy utána végigszívjam az életem szabadidő nélkül. Tudok keresni elegendő pénzt kényelmes, ki tudom élni a kreativitásom és nekem igazából csak ennyi számít. Nem akarok túlórázni, teperni, versengeni soha. Annyi pénzt akarok keresni egy számomra élvezetes munkával, amiből szórakozhatok, utazhatok, kényelmesen élhetek és tanulhatok. És nem akarok ordításra meg hasonlókra hazaérni, nem akarunk családot.

Lehet engem lepontozni, de számomra ez jelenti az életet. A kihíváaokat szeretem, de nem tenném fel rá soha a magánéletem és a szabadidőm. Sem a munkára, sem kölkökre.

27N

Nem szimpatikus a véleményed, de jogod van hozzá.

35 fölött egyre rizikósabb a gyerek vállalás az anya és a magzat egészsége szempontjából. Plusz az apa életkora is számít. Ez szimpla biológia és genetika.

Én a karrieremet is szem előtt tartom. Nem azért tanulok egy nehéz szakon az egyetemen, hogy utána otthon babázzak meg háztartásbeli legyek. Végzés után pár év munka, majd családalapítás a tervem, kb. 28 éves korom körül. Majd mennek a bölcsibe meg besegítenek a nagyszülők is, hogy mihamarabb visszatérhessek a hivatásomhoz.

Van párom, akivel együtt tervezem felépíteni az életemet. Bármi történik velünk, egyedül is meg tudnék élni.

Anyukám vezető pozícióban dolgozik, két gyereke van. Nagymamám a válás után nevelte két gyerekét , szintén vezető pozícióban dolgozott. Másik nagypapám meghalt korán, így a másik nagyim is egy üzlet tulajdonosként egy egyetemista és egy gimis gyerekkel dolgozott tovább. Csupa erős nő áll előttem mintaként, akik nagy dolgokkal birkóztak meg egyszerre.

24n

A karrier annak való, aki karrierista. Az ma taposásból áll, pedálozásból, esze nélküli hajtásból. Ez a nárcisztikusok világa. Ezt kell megváltoztatni, mert hosszú távon élhetetlen és mindent tönkretesz.

A munka, a hivatás, az életcél az egészen más. A függtelne nővel való azonosulás nagyon szép, ha valóban okos vagy és erős, de még akkor is rögös út egy katolikus Maygarországon. Egy okos nő általában soha nem is akar gyereket, pláne nem 40 után. Vagy nagyon szeretnél egy genetikai defektes gyereket?

Aki a családot válaszja, az valóban általában átlagosabb ember, nevezheted butábbnak is. De ne keseredj el. Az emberiség 50%-a buta, 30%-a átlagos, 10%-a értelmes és csak a maradék nevezhető valóban okosnak - bármi is ma a trend és a diplomák száma.

A másik: a buta ember nemigen tehet arról, hogy butának született. Nem is probléma, hogy ostoba, ha emberként jó, és nem akar okoskodni, megdiplomásodni, megdoktorosdoni. A családjában kiválóan megállja a helyét, ha annak szenteli az életét, de akkor azt csinálja jól! Ugyanolyan, ha nem értékesebb ember lesz azzal, hogy tisztességesen és jól felnevel két vagy hérom gyereket, mintha karrieristaként széttaposna másokat, olyan embereket, akik valóban tehetségesek, és akik nem valóak másra.

Lehet, hogy sértő lesz neked, de én azt mondom: vagy 30-ig szülj vagy soha.

Számomra mindkettő egyaránt fontos. Szeretnék majd családot alapítani, ugyanakkor elsősorban a karrierem fogom ápolgatni. Egyetemmel én nem kívánkozom pazarolni az időmet, soha nem voltam szorgalmas tanuló a tanulmányaim során, én csak végig szenvedném, amely mind mentálisan és mind fizikálisan is nyomot hagyna bennem. Számomra a karrier sikerének a számlájára irandó az is, ha kiegyensúlyozott egyénként végezhetem a szakmámat és nem megyek tönkre benne. A fizetés számomra szintúgy kevésbé számít, én egy havi 200-250 ezerrel nettóban bőven beérném. Mentőápoló szeretnék egyébként lenni, jövőre érettségizem, majd ezt követően el is kezdem a képzést. Esetleg ha utána elég elhivatottságot érzek, elvégzem levelezőn a mentőtisztit, de az már mellékes. Ezután természetesen jöhet a család, amennyiben lehetőségem lesz rá. Jelenleg barátnőm sincs, de ettől függetlenül bizakodó vagyok.

18/F

A kettő együtt semmiképp se.

Szerintem nem élet az, ha az ember idejét se tudja, mikor aludt legutóbb 8 órát, már nem emlékszik, huszonéves kora elején mik voltak a hobbijai és 15 éve sportolt utoljára.

Plusz akinek rengeteg én-időre és egyedüllétre van szüksége, az szerintem bele is rokkan, házassága, gyerekei is megisszák a levét.

A karrierizmus engem taszít.

Maximum próbáld meg valamennyire szeretni a munkádat (amennyire egy munkát lehet), amit 8, de ideálisabb esetben 6 órában végzel.

Ha a kettő közül kell választani, akkor mindenképp a család, bár én gyereket se szeretnék.

Az ember lehetőleg 30 alatt szüljön.