Kimaradok a munkahelyi klikkekből, nem szeret a főnök. Mit tegyek?

Fiú ,én is ilyen vagyok.

Valahol nem vagytok egy szinten.

Keress mást.

Szerintem nem feltétlenül kell klikkesedni, meg traccspartikban részt venni (sőt). Sokszor elég, ha együtt ebédelsz a kollégákkal, 1-1 érdeklődő kérdést odavetsz valakinek, pár névnapot és szülinapot megjegyzel.

Azt nem értem mondjuk, hogy a főnöknek miért kellene téged (vagy bármelyik alkalmazottját) szeretnie, viccelődnie és ebédelnie veled. Simán lehet, h ő is befelé forduló típus.

Én is ilyen vagyok. Engem is nagyon zavar a hétköznapokban, mondjuk engem nem az, hogy nem tudok beilleszkedni, mert őszintén: nem is akarok. Úgy vagyok vele, ha már bemegyek dolgozni, akkor dolgozom, ha pedig nincs mit csinálni, akkor hadd menjek haza, semmi kedvem jópofizni, trécselni a semmiről, kávézgatás és dohányzás közben megbeszélni a nagy semmit.

Szóval engem inkább az zavar, hogy körülöttem hangskodnak, nevetgélnek, ki-be mászkálnak (még vissza se jött az ebédből, de már megy 5 perc múlva kávézni, majd dohányozni, majd teázni, majd uzsonnázni....), olyan mint egy óvoda. Ilyen szempontból szerintem sokkal jobb az, ha nem a munkaidőt fizetik (azaz nem kell bent ülni 8-5ig), hanem kötetlen munkaidőben vagy ha lehet home officeban megcsinálni, véleményem szerint jóval hatékonyabb lenne, de persze sokaknak nincs jobb dolguk a munkahelyen kívül, így nem mindenki érzi így és nekik az a nap fénypontja, hogy bemehetnek a munkahelyre trécselni.

Nekem eddig igazából annyi hátrányom származott a "különc" viselkedésemből, hogy a kollégák esetleg kibeszéltek/nem kedveltek/furcsának tartottak. A főnökeim részéről eddig sehol nem ért ez hátrányként, sőt... volt hogy csak én kaptam fizetésemelést, vagy előreléptetést olyannal szemben, aki jóval régebb óta "dolgozott" a cégnél.

Én a helyedben nem akarnék csak azért megváltozni, hogy sablonos és átlagos lehessek, hiszen te alapból nem vagy ilyen. Volt olyan munkahely, ahol próbáltam másmilyennek tettetni magam, azaz lejártam kávézni, de kínszenvedés volt az üres pletykálkodás, na meg a 1,5 órás ebéd a kollégákkal, aminek a 95%-a pletykálkodás. Ha a főnök szemében is hátrányt élvezel amiatt amilyen vagy, akkor inkább a munkahelyáltáson gondolkodnék el.

Akkor változtass.

Ne menj le cigizni, csak kérdezz rá, hogy van a gyerek, vagy jó e az új autó.

Ne legyél rámenős nagyon.

Viszont mást ne beszélj ki.

Akkor hallgass, vagy nem tudom nem láttam.

Vagy hívd el őket te, sörözni.

Ott megmondhatod, hogy meló közben nem szoktál mással foglalkozni, pl.

3-as vagyok. Ez esetben lehet, hogy célszerűbb lenne munkakört váltanod. Ha szereted a munkád, akkor nem feltétlen kell elhagynod a szakmád, de ha megoldható olyan munkakörbe kellene átmenned, ahol kevésbé vagy kitéve a bizalmi kapcsolatoknak.

Én például már kb. óvodás korom óta tudom, hogy nem szeretek egész nap emberek között lenni, sőt, a hátam közepére se kívánom őket és jól elvagyok magamban. Éppen emiatt eszembe nem jutott volna például idegenvezetőnek, HR-esnek vagy marketingesnek tanulni. Próbáltam olyan szakmát választani, ahol nem baj, ha lemaradok a folyosói pletykákról, viszont így is kénytelen vagyok alkalmanként a kollégáktól információt kérni (pl. kész van-e a saját részével, hogy folytathassam/esetleg egy telefonszámot elkérni), illetve az irodában közöttük ülni.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de szerintem jobb elfogadni a saját tulajdonságaidat, hiába próbálod megjátszani magad, egy idő után rámegy az egészséges (belefáradsz, ideges leszel), hiszen az nem te vagy. Viszont ha gondolod, próbáld meg, hogy amikor mennek ebédelni odaülsz közéjük és elkezdesz velük beszélgetni vagy megkérdezed, hogy csatlakozhatsz-e hozzájuk ebédelni. Mikor kávéznak, odamész te is, mikor lemennek cigizni, mész te is. Én ezt csináltam, mikor azt hittem meg tudok változni, de nap végére teljesen leszívtak és olyan voltam, mint a mosott rongy.

Akkor nincs megoldás. Munkahelyet vagy munkakört váltani nem akarsz és te sem akarsz megváltozni.

Minden elhatározás kérdése, először erre kellene eljutnod.

Pont ugyan ilyen vagyok. De rájöttem hogy abban hogy megkérdezted hogy hogy vannak még ha nem is érdekel van beböksz egy boldog névnapot-ot még nem dől össze a világ. Nem szeretek pletyizni, nem is cigizek, de van valahol egy köztes dolog. Elvégre 8 órát együtt dolgoztok. Ha zavar hogy nem hívnak le sörözni próbálkozz meg ezekkel. A pletykák a viszont ne szállj bele. Lehet hogy van egy-két ember aki értékelni fogja ezt.

A főnök más kérdés. Sajnos sok olyannal találkoztam ahol a főnök nem a teljesítményt nézni, és a leglelkiismeretesebben dolgozót kezdte ki. Vannak ilyenek. Felszínes emberek. Viszont ha maradni akarsz neked is változtatni kell egy picit.